"Ez most a sorsod, kiüldözött zsidó"

Fülszöveg

1944. május 15., hétfő.
Gettó. Bedobták ezt a szót a köztudatba, vissza száz és száz év előtti állapotokhoz, mintha Magyarországnak nem lenne más gondja, baja, mintha nem lenne háború, úgy buzgólkodik a hatóság a zsidók elintézésén „Végre - mondták - megkapjuk a zsidó vagyont, hisz ez gyönyörű állapot. Zsidók a gettóba!"
Szeptember 1., péntek. Az elmúlt napokban hagyma- meg krumpliszedés volt A társaság kimerült, kezük repedezik a cipők talpa lukas Meghalni nehéz, de élni még nehezebb, Húzni az igát végkimerülésig, Gyorsan, csak gyorsan, nem megállni. Görnyedve, meggyötörve csak szolgálni, Nem visszaszólni, csak dolgozni, Ez most a sorsod, kiüldözött zsidó.
December 8., péntek. Sötétség, piszok, hideg, tömeg, zaj, veszekedés, kiabálás, lárma. A barakktábornak Bergen-Belsen a neve
1945. április 16., hétfő.
Repülőgép-támadás érte a vonatot Rengeteg a halott és a sebesült. Égnek a szerelvényhez csatolt katonai kocsik. A mezőn írom e sorokat, a gyerekeim megvannak, a... Tovább

Fülszöveg

1944. május 15., hétfő.
Gettó. Bedobták ezt a szót a köztudatba, vissza száz és száz év előtti állapotokhoz, mintha Magyarországnak nem lenne más gondja, baja, mintha nem lenne háború, úgy buzgólkodik a hatóság a zsidók elintézésén „Végre - mondták - megkapjuk a zsidó vagyont, hisz ez gyönyörű állapot. Zsidók a gettóba!"
Szeptember 1., péntek. Az elmúlt napokban hagyma- meg krumpliszedés volt A társaság kimerült, kezük repedezik a cipők talpa lukas Meghalni nehéz, de élni még nehezebb, Húzni az igát végkimerülésig, Gyorsan, csak gyorsan, nem megállni. Görnyedve, meggyötörve csak szolgálni, Nem visszaszólni, csak dolgozni, Ez most a sorsod, kiüldözött zsidó.
December 8., péntek. Sötétség, piszok, hideg, tömeg, zaj, veszekedés, kiabálás, lárma. A barakktábornak Bergen-Belsen a neve
1945. április 16., hétfő.
Repülőgép-támadás érte a vonatot Rengeteg a halott és a sebesült. Égnek a szerelvényhez csatolt katonai kocsik. A mezőn írom e sorokat, a gyerekeim megvannak, a családom többi részét Ica keresi. Hát ezért szenvedtünk, hogy a végén a barátaink golyója által haljunk meg!
Május 10., csütörtök. Reszket a kezem, mert 39,4 fokos lázam van, tífuszgyanús vagyok ha a sors azt szánta nekem, hogy el kell pusztulnom, akkor ez történjen velem otthon! Pedig úgy szeretnék élni, úgy szeretnék élni!
Vége a háborúnak! Ember, ember lettem újra!

„0, vajha az én beszédeim leírattatnának, ó, vajha könyvbe feljegyeztetnének! Vasvesszővel és ónnal örökre kősziklába metszetnének!"
(Jób, 19, 23-24.)
Az istenfélő Jób egy napon mindenét elvesztette. Családját tragédia érte, javaiból rablók forgatták ki, őt magát szörnyű betegség támadta meg. Elhidegült tőle a felesége, és még a vigasztalására érkező barátai is szembefordultak vele, mondván: csak bűn következménye lehet a szenvedés; Isten a jókat jutalmazza, a gonoszokat bünteti. A szenvedő ember képtelen feldolgozni a csapást.
Hát ha még tudná, hogy a kerettörténet szerint az Örökkévaló a Sátánnal folytatott vitájában viszi vásárra hű követője bőrét, bizonyítandó, hogy Jób azon kevesek közé tartozik, akik mindennek ellenére is tisztelik az ő nevét. Jób megátkozza a napot, melyen fogantatott, de Isten nevét nem káromolja, nem tagadja meg. Szenvedései múltával sem érti meg igazán, hogy miért kell az asszonytól született embernek rövid életében szenvedésekkel és háborúságokkal szembesülnie," de Istenről és egyáltalán a világról másokkal alig-alig megosztható, mégis közölni vágyott új látásai támadnak.
Weiczner Jenőt, az irodalomkedvelő, családját szerető, köztiszteletben álló, szorgalmas szarvasi malomtulajdonost 1941-ben bíróság elé citálják, mert a zsidókat megnyomorító törvény ellenére megpróbál dolgozni. A tárgyaláson olyan hangnemben beszélnek vele, hogy kiveti magát az emeleti ablakon. Életben marad, de mindkét lábára megnyomorodik, így kell a gettóba hurcolkodnia. Mankóin vánszorogva túléli a szörnyű utazás és a lágerlét szenvedéseit és a tífüszt is.
. Valami okból ő is azt gondolja, amit Jób: ha megfejteni lehetetlen is a szenvedés titkát, le kell írni a történetet. Naplója vele van a poklok poklában is, hogy tapasztalatai megőriztessenek korszakokon át, mindany-nyiunk számára a tanulsággal: helyünk mindig a szenvedő ember oldalán lenne. Isten akaratából, akár a Sátánnal viaskodó Istennel szemben is. • Vissza