Az esztergomi porta speciosa

Előszó

Az esztergomi Szent Adalbert-székesegyházat Szent István a krónikás adatok.szerint uralkodásának elején kezdte építeni. Az első székesegyház alakját, művészi részleteit alig ismerjük, 1188 után leégett, ami alkalmat adott Jób érseknek, hogy székesegyházát, mely akkor az ország fővárosának főtemploma is volt, átépítse és feldíszítse. Telegdi Csanád 1331-ben, Kanizsai János 1396-ban, Széchy Dénes érsek pedig 1450-1453 között csúcsíves stílusban átépítette, illetve bővítette, végül Bakócz Tamás 1507-ben temetkezési helyéül szolgáló renaissance kápolnát épített hozzá. Esztergom első ostromakor, 1543-ban szentélye összeomlott. A török elfoglalva a várat, falait a székesegyház köveiből javíttatta ki, a megmaradt részeket fegyvertárnak, nyugati tornyát pedig minaretnek használta. A vár visszafoglalásakor a székesegyházban tárolt lőpor felrobbant és amikor 1683-ban Esztergom végleg magyar kézre került, a Bakócz-kápolnán kívül csak füstös falak emelkedtek az égnek. Csodálatos módon aránylag épen maradt a székesegyház nyugati díszkapuja, az ú. n. porta speciosa, melynek márványdíszes falai fölé a XVIII. században cseréptetőt is húztak. Azonban Barkóczy Ferenc esztergomi érsek új székesegyház építésére gondolt és 1763-ban a templom északi részét szétbontatta. 1764-ben beomlott a délnyugati torony, súlyosan megrongálva a díszkaput, melynek köveit, faragott márványdíszét lassan széthordták. 1825-ben beteljesedett a bazilika végzete: az épülő új székesegyház munkálatai miatt a még megmaradt romokat is lebontják, sőt egyes helyeken a talajt is leszállítják. A székesegyházról a XVIII. századból több értékes leírás és kép maradt ránk, néhány építészeti részlete is, ezek számát a vár legutóbbi feltárása szépen szaporította. Vissza