Derenk és Istvánmajor

Fülszöveg

1977 és 1980 között a Jegielló Tudományegyetem Szláv Néprajzi Tanszékének munkatársai kutatómunkát folytattak Magyarországon a Lengyelországból származó telepesek utódai között. Az a magyar etnográfusoktól kapott tájékoztató indította el a kutatómunkát, amely szerint néhány észak-magyarországi falvakban a lakosságnak egy jelentős része beszél lengyelül, sőt tudatában van lengyel származásának. Némi információval a Szláv Néprajzi Tanszék Tudományos Diákkörének tagjai is szolgáltak, akik 1976-ban magyarországi tartózkodásuk során felkerestek egyet a magyar kollégák által megjelölt falvak közül, s megerősítették a korábbi hírek valódiságát.
A Magyarországra irányuló lengyel kivándorlás eddigi kutatásainak áttekintéséből kiderült, hogy a lengyel történeti és néprajzi írások említést tesznek a Miskolctól északra, hegyes területen a mai magyar-szlovák határ közelében fekvő Derenk faluról, amelyet a 18. század elejétől minden valószínűség szerint Lengyelországból származó telepesek szálltak meg. Kiderült azonban - elsősorban a magyar kollégáktól kapott tájékoztatások alapján -, hogy ez a település 1941-ben, amikor közvetlen környékén zárt vadászterületet létesítettek, megszűnt, lakosságát más helységekbe telepítették át. Első magyarországi tartózkodásuk során megállapítottuk, hogy Derenk lakói ma a következő helységekben találhatók meg: Ládbesenyő, Sajószentpéter, Büdöskút, Leninváros, Vatta, Mezőnyárád, és mindenekelőtt Istvánmajor, amely ma az egykori Derenki népesség legnagyobb csoportjának az otthona. Istvánmajor Miskolctól kb. 20 km-re fekvő település, közigazgatásilag Emődhöz tartozik, amelytől mintegy 4 km-re található. A faluban 58 porta van, tulajdonosai részben derenki áttelepülők, részben pedig azok utódai. Az itteni lakosság többségében él a környező magyaroktól való különbözőség tudata, már csak a szomszédaiktól eltérő nyelv miatt is. Vissza