Descartes

Előszó

BEVEZETŐ TANULMÁNY

A letűnt burzsoa-földesúri rendszerben Descartes filozófiájáról a nyugati polgári történetírás példáját követve, hazánkban is tudománytalan, meghamisított értelmezést hoztak forgalomba. Akárcsak a nyugati reakciós ideológusok, Descartes hazai magyarázói is magányos, kortársaitól elszigetelt, korától elszakadt filozófusnak igyekeztek őt feltüntetni, filozófiáját pedig osztályalapjától elszakítva törekedtek magyarázni. Polgári magyarázói nemcsak kerülték és mellőzték Descartes bölcseletének történelmi feltételei közé való helyezését, de egyenesen törekedtek hamis irányba vezetni az olvasót. Igyekeztek meghamisítva bemutatni a Descartes bölcselete és kialakulásának, fejlődésének a történelmi körülményei között fennálló kapcsolatokat. így például „A modern filozófia történeté"-ben (I. köt. 1937, Bukarest) azt állítják, hogy „Descartes-nál éppen az egyedüllét vágya volt korával közös" (189. 1.). Ami pedig a tudomány és filozófia kérdéseinek kapcsolatát illeti, melyek a francia filozófusnál szétszakíthatatlanul összefonódtak, azt állították, hogy „... a filozófia problémái külön életet élnek, amely idegen a tudományos igazságok életétől" (u. o. 192..1.).
Descartes-ot, aki a módszer, a kozmogónia kérdéseiben elfoglalt új álláspontjával, valamint a matematika, mechanika és a filozófia továbbfejlesztésével olyan félreérthetetlenül fejezte ki a természet fölötti gyakorlati uralomban érdekelt osztály érdekeit, úgy ábrázolták, mint akit az egyedüllét vágya, valamint a filozófia és a tudomány kapcsolatának elszakítása jellemez. Vissza