Descartes

Előszó

Descartes az újkori gondolkodás egyik legnevezetesebb vezérférfia, kinek nagy része van világfelfogásunk alakulásában. Művei örökbecsűek; az őszinte, szabad gondolkozás friss forrásai; olyanok, hogy egyes részleteik elavúlhatnak, anélkül hogy értékük csökkenne. Főgondolatai annyira sajátunkká lettek, hogy majdnem maguktól értetődőknek tetszenek, s mégis sajátságos élvezetet érzünk, midőn eredeti formájukban ismerkedünk meg velük. Mert e formájuk oly művészi s egyszerű, annyira szivből eredő s szívhez szóló, hogy olvasásuk alkalmával mintegy újra átküzdjük az újkor nagy küzdelmeit a gondolkodás szabadságának nagy drámájában. S elevenen látjuk magunk előtt a gondolkodás örök problémáit, melyekről vajmi könnyen megfeledkezünk a mindennapi élet ügyesbajos munkájában. A Filozófiai írók Tárát Descartes főműveinek fordításával kezdettük meg, mert e művekből nemcsak az újkor tanult először filozofálni, hanem még ma is haszonnal s élvezettel járhatunk ebbe az iskolába.
De e fordítással bizonyos tekintetben nemzeti hálát is rovunk le a nagy filozofus irányában. Descartesnak köszönjük a filozófiai gondolkodás első ébredését Magyarországon is. Az utrechti egyetemen, hol először hirdették Descartes új gondolatait, egy szegény magyar ifjú a legnagyobb hévvel karolta föl az akkor már üldözőbe vett új világnézetet s komoly lelkesedéssel eltökélte magában, hogy e gondolatokat meg fogja honosítani hazájában - hazája nyelvén. E tanuló Apáczai Cseri János volt, az első magyar filozofus, ki híven szándékához, szóval és Írásban, a szabad gondolkodás első hirdetője lett hazánkban. A szerencsétlen tudhatta, mily sors fenyegeti nagy munkájában... Vissza