Félelem és fájdalom

Fülszöveg

Négy kisregényt tartalmaz Dési Ábel kötete: a Villanás és köd, A boldogtalan tudat, a Félelem és fájdalom s a Szemben a temetővel címűt. A négy mű azonban így együtt, témájában és kifejezésmódjában is egységes, zárt egészet alkot. A szerző mindegyikben vissza-visszatér az emberi lét legfontosabb dolgaihoz, az élet és a halál, a szerelem és a házasság, a munka és a harc kérdéseihez, a kötetzáró Szemben a temetővel pedig egyébről sem szól, mint az élet értelmének kereséséről, a magány, a személyes boldogtalanság, a halál és az alkotás problémáiról. Dési Ábel mégsem filozófus-iró: alapvetően lírai érzékenységű, lírai logikával érvelő íróember. Kifejezőereje a lírai "futamokban" van, gyengéje a vázlatosság, az elbeszélés kereteinek esetlegessége. Valamennyi kisregénye álcázott monológ, anekdotikus keretbe foglalt önvallomás, a prózaírás fegyelmét és törvényeit mellőzi, helyzetleírásaiban nem törekszik elhitető erőre, nem ábrázol és nem mesél. Más célja van: néhány gyors kézzel lejegyzett "bevezető" mondat után in medias res megfogalmaz egy gondolatot, egy léthelyzetet s a lírai önkifejezés eszközeivel az általánosságok magasába szökik. Mind a négy kisregényében számtalan motivikus összefüggést találunk, a kulcsfogalmak és kulcsszavak gyűjteménye a Félelem és fájdalom: egy életérzés foglalata, egyetlen panaszdal(Hornyik Miklós recenziójából) Vissza