Kibermedicina

Előszó

Az utóbbi években jelentősen kibővült az orvosi tehcnológiák köre és fokozódott a gyógyító munka intenzitása. Az orvosi ismeretek bővülésével párhuzamosan megnőtt az orvoslás adat- és információigénye. Betegenként rendszerint egyre több diangosztikus vizsgálatot és/vagy terápiás beavatkozást végzünk el, melyek költségei fokozatosan emelkednek. Az idő- és pénzügyi korlátok közé szorított orvosok egyre nehezebben tudnak lépést tartani az exponenciálisan növekvő szakmai ismeretekkel.
A primum nil nocere elv hosszú évszázadokon keresztül meghatározta a gyógyító tevékenységet. Noha ez az általános elv továbbra is érvényes, nem feledkezhetünk meg arról, hogy a legtöbb hatékony terápiás eljárás alkalmazása elkerülhetetlen kockázatokkal jár. A ma orvosának a feladata éppen abban áll, hogy a várható előnyök és kockázatok figyelembevételével válassza ki a legkedvezőbb beavatkozást. Az egészségügyi ellátásról világszerte számos vita folyik, melyek középpontjában a gyógyítás hatékonysága, biztonsága, minősége és finanszírozása áll. Az egészségügyi ellátás körüli problémákat legélesebben talán a téves orvosi döntések és beavatkozások jelzik. Ezek a hibák igen változatosak lehetnek, hátterükben azonban többnyire az emberi információfeldolgozás és figyelem korlátjai húzódnak meg.
Az egészségyi ellátás során elkövetett hibák drámai következményeiről közöl egy rövid áttekintést az International Heral Tribune 1999. december 1-jei száma. A halálos következményekkel járó hibák számát az Egyesült Államokban évente mintegy 98 ezerre becsülik. Ez az érték meghaladja az AIDS, az emlőkrák vagy a közúti szerencsétlenség következtében elhunytak számát. Az orvosi hibák nyomán fellépő költségek becsült értéke éves szinten megközelíti a 29 milliárd dollárt. Ebben nincsenek benne azok a kiadások, melyek a betegek szub-optimális kezeléséből fakadnak.
Az idézett tanulámny szerint az egyre összetettebbé váló egészségügyi ellátásban fokozottan benne rejlik az emberi tévedések lehetősége. Az orvosi hibák számát ugyanakkor jelentősen csökkenthetjük, ha kellő informatikai segítséget nyújtunk a gyógyító orvosok számára.
Az utóbbi években a számítógép fokozatosan a gyógyító folyamat nélkülözhetetlen résztvevőjévé vált. A személyi számítógépek és a számítógépes hálózatok lehetővé tették az adatok és az ismeretek korábban elképzelhetetlen intenzitású és sebességű cseréjét. Fokozatosan elterjedtek a különböző kórházi és háziorvosi információs rendszerek. Az internetalapú technológiák és a telemedicina új lehetőségeket teremtenek a gyógyítás számára.
Az orvosok számos tankönyvből és kézikönyvből kaphatnak az informatika egészségügyi alkalmazásairól. A gazdag szakirodalom láttán joggal kérdezheti az olvasó, hogy mi szükség van egy látszólag hasonló tárgyú és ráadásul rejtélyes című kötetre.
Könyvünk megírására elsősorban az késztetett bennünket, hogy még ma is számos orvos és ápoló egyáltalán nem vagy csak igen korlátozott mértékben használja a rendelkezésre álló informatikai és telekommunikációs módszereket. Természetesen tisztában vagyunk azzal is, hogy az utóbbi években jelentősen nőtt azoknak az orvosoknak a száma, akik kifejezetten igénylik a számítógépes szolgáltatásokat. A jelenlegi gyakorlat mégis azt mutatja, hogy az orvosok zöme erősen idegenkedik a diagnosztikus és terápiás problémák formalizálásától, mely az egyik előfeltétele a hatékony informatikai módszerek alkalmazásának. Az orvosi gondolkodás és problémamegoldás lényegi megújulása nélkül még a legkorszebbű információs és telekommunikációs technológiáktól is csupán korlátozott eredményeket várhatunk.
A mai helyzetet alapul véve az orvosok idegenkedése sok szempontból érthető, hiszen a felhasznált összefüggések és a numerikus adatok megadása gyakran önkényes, illetve sok esetben túlzott egyszerűsítéseket igényel. Tovább fokozza a nehézségeket, hogy a módszerek belső logikája sem minden esetben illeszkedik a klinikus megszokott gondolkodásmódjához. Természetesen a döntések sok eleme nem vagy csak igen nehezen formalizálható.
Ezért mindenképpen hasznosnak gondolunk egy olyan kötetet, amely világosan és rendszerezetten tárgyalja a medicina és az informatika szerves kapcsolatát. Véleményünk szerint a kibernetika szemléletmódja teljesen újszerű megvilágításba helyezi az informatika orvosi alkalmazásait. Nem mehetünk el azonban szó nélkül amellett, hogy a kibermedicina kifejezést különböző szerzők eltérő értelemben használják. Sokak számára ez a kifejezés, a nagy sávszélességű hálózatokon keresztül nyújtott különböző informatikai támogatást jelöli. Ez a definíció a számítógépes hálózatok on-line világában, az úgynevezett a kibertérben folytatott orvosi gyakorlatra helyezi a hangsúlyt (Slack, 1998).
Munkánk címe azonban ennél többre utal. Könyvünkben természetesen nyomon követjük, hogy a kibernetika, az informatikai és a telekommunikációs módszerek miként formálják át a gyógyító folyamatot. Az informatikai módszerek bemutatásánál azonban abból indulunk ki, hogy a betegségek jó része összefügg az élő rendszer információs folyamataival. Ezért behatóan foglalkozunk az emberi szervezetben és az egészségügyi szervezetekben zajló információs folyamatokkal, hiszen ezek beható ismerete teszi lehetővé a technikai lehetőségek hatékony gyakorlati megvalósítását. Az élő szervezetek és az információs folyamatok közti mély kapcsolatot jelzi, hogy az élő szervezethez hasonlóan beszélhetünk az orvosi ismeretek anatómiájáról, élettanáról és patológiájáról is (Schoolman, 1982.) Az ismeretek vázát az orvostudomány fogalmai és a köztük lévő gazdag kapcsolatok alkotják. A helyes orvosi érvelés az élő szervezet normális működésének (élettan) felel meg, míg a következtetésekbe becsúszó hibákat patofiziológiás jelenségeknek tekinthetjük. A könyvünkben bemutatott módszereket és technológiákat pedig olyan "terápiás" eszközöknek foghatjuk fel, melyek segítségével csökkenthetjük a téves következtések és döntések számát.
Könyvünkben mindvégig az alkalmazott módszerek lényegének a bemutatására törekedtünk, és a technikai részletekkel szemben a klinikai példákat részesítettük előnyben. Noha a kézirat elkészítésénél elsősorban a gyakorló orvosok igényeit tartottuk szem előtt, reményeink szerint könyvünket informatikusok is haszonnal forgathatják. Számukra a kötet betekintést nyújt az orvosi problémák természetébe, és megismerteti őket számos olyan módszerrel, melyeket sikerrel alkalmazhatunk különböző orvosi információrendszerek és konzultációs programok elkészítésénél. A könyvben található néhány matematikai képlet is elősorban ezeknek az olvasóknak szól. Vissza