Deviáns alkohológia

Fülszöveg

Azt, hogy megrekedt az életem, sokkal korábban éreztem, mint azt, hogy alkoholista vagyok. Az utóbbit csak akkor ismertem fel, amikor így néztem szembe önmagammal, mint e könyv borítóján a csónakok. Ugyanilyen megkopott voltam, ugyanilyen elhagyatott s ugyanilyen magányos. Megfáradt, használhatatlan és láncrafogott. Vesztegeltem a mellettem, körülöttem, de rajtam kívül zajló életben. Ahogy itt a képen, a láncrafűzött, kiselejtezett csónakok a Tisza holtágában. Nem tudtam mozdulni, a lánc behatárolta mozgásteremet és az életemet. Azt hittem, egyedül vagyok. Némi rálátás kellett a sorsomra, hogy észrevegyem, nemcsak én vagyok ezen a láncon, vannak társaim sokan. Sokunkat tart fogva, sokunk életét irányítja az alkohol. S azt is láttam, mások is próbálnak menekülni ebből a fogságból. Sokunk korábbi, vagy épp jelenlegi élethelyzetét jellemzik ezek az összeláncolt csónakok - ez a fotó. Benne van a képben az alkoholista lét sok-sok mozzanata. De nincs benne az a szenvedés, kín, fájdalom és bűntudat, az az őrület, ami a felismerhetetlenségig csúfítja a lelket és a testet. S nincs benne az a hit sem, amitől hirtelen erőre kaptam, amitől megbékéltem önmagammal és bátorságot nyertem az újrakezdéshez. S ez nem a fotó hibája. Ez az én szerencsém. Ez az én sorsom. Ez az én ajándékom "fentről" és e könyv szerzőitől.
Ajánlom minden betegnek, és a betegekkel foglalkozó orvosoknak a beteg környezetében élő hozzátartozóknak és minden magyar állampolgárnak.

Egy gyógyulófélben lévő alkoholista Vissza