Az én szülőföldem

Előszó

Néhány szó tanító kartársaimhoz.

A mai pedagógia alapelve, hogy a gyermek ismerkedjék meg környező élettel, a lakóhellyel, vagyis a szülőföldjével.
A szülőföldnek minden vonatkozásában való ismertetése tehát mai tanításunk középpontja. A szülőföld életéből kell kiindulunk és ide kell visszatérnünk.
Nem új elvek ezek. A régi, megfakult pedagógiai könyveken többször olvastuk ezeket: tanításodban haladj a közeli dolgokról a távoliakra, az ismertről az ismeretlenre.
A gyermek történelmi érzékét nem nevelhetjük azáltal, ha az ország történetét időrendi sorrendben tankönyvből beemléztetjük és elmondatjuk. A szülőföld és a hazai rög iránti szeretetet, vagyis a tudatos cselekvő hazaszeretetet sem fejleszthetjük azáltal, ha az ország hegy- és vízrajzát s városait könyvből betaníttatjuk s a térképnél elmondatjuk. Puszta szóemlézés ez, aminek semmi különösebb értéke nincsen.
Az igazi, magyar fajszeretetet, a hazai föld iránti hűséges ragaszkodást és rajongást csakis a szülőföld részletes ismertetésével nevelhetjük. A szülőföld pedig bőséges anyagot szolgáltat ehhez. Vasvármegye különösképen dicsekedhetik azzal, hogy a Szülőföld ismertetésével kapcsolatosan nagyon sok és értékes anyagot tud nyújtani. Foglalkoznunk kell tehát először ezzel a nagy értékkel, amely nevelési szempontból megbecsülhetetlen s ehhez kell azután kapcsolnunk a többi és távolabbi ismereteket és tudnivalókat. Szeresse meg a gyermek először azt a vidéket, ahol egész életét le fogja élni s becsülje meg azokat az embereket, akikkel a jövőben együtt munkálkodni fog. Szeresse először azt a rögöt, melyet munkálni fog s amely őt táplálni fogja, szeresse meg lakóhelyének küzdelmes, de dicső múltját, tanulja megbecsülni elődeinek munkáját, a jövő iránti gondoskodásukat s akkor biztosra vehetjük, hogy szeretni fogja ezt a szegény, megcsonkított országot s annak dicső multját és igaz, őszinte magyar rajongással fog dolgozni a jövendő feltámadásért, a jobb jövőért. Vissza