Fényhozók

Előszó

"Csaba királyfi gyűjti táborát" - énekeljük mind többen, egyre gyakrabban, őszinte vággyal a szívünkben e Kárpát-hazában.
Az együtt, egy akarattal elmondott imádságra pedig felelet érkezik a Teremtőtől. Csak ki kell nyitnunk szemünket és fülünket, hogy észrevegyük a sok-sok éppen most meggyúló gyertyácskát a szívekben, amelyeknek lángja még gyengécske ugyan, de hamarosan, a Boldog Özséb látomásához hasonlóan, egyetlen fényoszloppá állnak össze, amelynek fénye újra megnyitja a csillagösvényen érkezők útját. Márpedig ha egyszer megjelennek a Hadak Útján az égi lovasok, végleg távozik szívünkből a félelem, amely ma legtöbbször válik gátjává a nagy tettek végrehajtásának.
Ahhoz, hogy a lelkünkben gyulladt gyengécske gyertyalángok fénye erősödjék, szükség van régi szent helyeink felélesztésére, elsősorban imádságaink által.
Amikor odáig jutunk - és egyre többen vagyunk, akik ezt tesszük -, hogy megtapasztaljuk a szent helyen, szent időben végrehajtott szent cselekedet áldásait, észrevesszük, hogy minden valaha volt tájegységnek, közösségnek a szent helyhez való igazodása jelentette a jövőt. Ha ma úgy tűnik, hogy egy tájegységnek, akár egy falu közösségének nincs jövője, akkor ennek az okát abban keressük, hogy külső erők hatására figyelnek, hogy tőkebefektetéseknek nevezett "drogokban" látják a megoldást a közösség számára.
A dicső ősök örökségéhez méltó jövendőt azonban a szent hely rendező ereje által újjáéledő közösségek hite munkálja. Ezért kell egy-egy tájegységhez köthető szent helyeinket először lelkünkben imádság által, aztán kétkezi munkával fizikailag is újjáépítenünk. Vissza