Előszó
Évek folyamán többször is olvastam, hogy az előszó teljesen felesleges műfaj. Az olvasót ugyanis az érdekli, amit a könyvben talál. S ha az felkelti az érdeklődését, elolvassa, ha nem, félreteszi,...
Tovább
Előszó
Évek folyamán többször is olvastam, hogy az előszó teljesen felesleges műfaj. Az olvasót ugyanis az érdekli, amit a könyvben talál. S ha az felkelti az érdeklődését, elolvassa, ha nem, félreteszi, bármit ígért az előszó. És mégis csak ritkán esik meg, hogy valamely könyvet előszó nélkül adnak ki, mert ezt kéri a hagyomány. S mivel magam is szeretem a jóféle hagyományt - íme, most előszót írok.
De rövidet.
Rövidet, mert ennek a könyvnek sem kellene cégér, akár a jó bornak. Csakhogy manapság annak is kell, mert túl sok van belőle.
Vajon könyvből is túl sok volna? Nem hinném. Legalábbis az olyan fajtából, amely egyszerre hasznos és kellemes olvasmány.
Ilyen ez a kis diákkönyv is, amely az Úrnak 1999. évben bocsátanak útjára a szerkesztők és a kiadó. Hasznos könyv, hiszen a diákélet hétköznapjaira és ünnepnapjaira is jó olvasnivalót kínál. Például barangolásra szólít a múltban Gábor Áron által az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc idejébe a nagy esemény 150. évfordulóján. Érdemes odafigyelnetek, fiúk és lányok, mert nem minden korszak terem olyan embereket, mint amilyen az 1848-as nemzedék volt, amely a SZABADSÁGÉRT önként hajlandó volt vagyont és életet áldozni, vagy száműzetésben élni, ha kellett, a halálig. S ne feledjétek, hogy mennyivel szegényebb volna a történelmünk a '48-as szabadságharc históriája nélkül s mennyivel nehezebben tudnánk eligazodni a mai világunkban, ha nem ismernénk az elődötk életét!
Legyetek kíváncsiak!
Kíváncsiskodjatok, hogy mit üzennek nektek e kis könyv szerzői, a régiek és a maiak. S meglátjátok: gazdagabbak lesztek, s közben kellemesen szórakoztok.
Ha nem lesz igazam, nem írok több előszót. Még ha felkérnek rá, akkor sem.
Vissza