Diákönkormányzatok

Előszó

Az iskola világában ma is kevés az iskolát igazán lakhatóvá tevő önszerveződés. S ahol mégis fészkelődni kezd az iskolapolgár, ott az intézményesítettség (beköltözhető minták) hiánya vagy kifejtetlensége miatt egyszerre kell megbirkózni a mindig égető problémák érdemi megoldásával, s a hosszabb távon is érvényes együttműködési formák kiépítésével. A segítségre szorulók és a segíteni akarók rendszerint egyaránt járatlanok a szervezeti viselkedés közösen alakított és elfogadott szabályokkal óvott-rendezett világában.
A diákképviseleti rendszer kicsiszolt szerepek, átlátható eljárási szabályok, felkészült szereplők, tisztán artikulált problémák esetén sem feltétlenül eredményes. A jogi és szervezeti előfeltételeken túl tartalmi és pedagógiai megfontolások és tisztázatlanságok is alakítják vagy éppen nyomás alatt tartják ezt a világot.
E segédkönyv szerzői maguk is bizonytalanok sok lényeges alapkérdésben, egymással is vitatkoznak a fontos és finom részletekről. De abban bizonyosak, hogy hozzáférhetővé kell tenni a már önmagukat igazolt alternatív megoldásokat. Egyetértenek abban, hogy kapaszkodókat kell nyújtani mindenkinek, aki segítőkész - azért, hogy képes is legyen segíteni.
Úgy látjuk, a hatékony segítéshez az önsegítésen keresztül vezet az út. Az iskolapolgároknak követelniük kell jogaikat, támaszkodniuk kell a hozzáférhető tapasztalatokra és tudásra, tudniuk kell kompromisszumokat kötni (ütközni és együttműködni), de diákönkormányzatukat maguknak kell megcsinálniuk. Gyakran túlerővel, s mindig saját gyarlóságukkal megküzdve.
Ez nagyon nehéz. Talán segíthetünk. Vissza