Dialektikus logika

Előszó

A marxi-lenini materialista dialektikus logika olyan logikai tudományág, amelyben még csak az alapokat rakták le, s ez a tény érthető módon megnehezíti helyzetét. Tárgyáról, feladatáról, kimunkálásának a módjáról ti, még híveinek is eltérő, pontosabbak számos vonatkozásban kidolgozatlan álláspontja van, s az így eleve különböző ún. "irányzatok" kiformálásának a szintje is rendkívül egyenetlen. A dialektikus logika ennyiben mintegy maga is okot szolgáltat arra, hogy eredményeit kétkedéssel fogadják; hogy esetleg még a létjogosultságát is kétségbe vonják. Ha ehhez azután hozzávesszük a külső okokat is - pl. a hegelianizmus elcsépelt, de vissza-visszatérő "vádját", a formális logika állítólagos abszolút érvényét védelmezők "érveit", vagy általában az idevágó, éppen divatos elképzelések kedvezőtlen hatásait (mert a tudomány, tehát a logika sem mentes a divatoktól) -, akkor nyilvánvaló, hogy a dialektikus logika művelése szubjektív szempontból nézve sem éppen hálás feladat.
És ennek ellenére, nagyon is természetes - ha úgy tetszik: törvényszerű - ez a dialektikus logika körül kialakult helyzet. Elvégre ebben az állapotban van minden tudomány, amelynek egyelőre csak az alapjait rakták le. Mert még csak a "veleje van meg", s így "nincs általános érthetősége", hiszen a "tudat nélkülözi az újonnan megjelenő alakon a tartalom részletes terjedelmét", még inkább "a roma kialakulását, amely a különbségeket biztonsággal meghatározza és szilárd viszonyai szerint elrendezi". Márpedig ha egy tudomány fejlődésében még "sem a részletek teljességére, sem a forma tökéletességére nem tett szert", elkerülhetetlenül "megrovásnak van kitéve"; bármennyire is jó lenne, ha ilyen előítéletek nem lennének. Vissza