A Textil- és Ruhaipari Múzeum Évkönyve 7.

Előszó

Részlet a könyvből:

Heténypusztai római kori textilek vizsgálata

Dr. Tóth Endre, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze 1981-ben kezdte meg a heténypusztai (lovia) római kori erőd feltárását. Az erőd II. Constantinus vagy Nagy Constantinus uralkodása alatt épülhetett, majd a 4. század vége felé átépítették. Az erődtől délkeletre került elő a késő antik temető és a különleges alaprajzú sírkápolna. A temetőben a 4. században szokásos csontvázas temetkezések mellett hamvasztásos sírok is voltak. A csontvázas sírok téglából felázott koporsóit földdel szórták tele. A kápolna temetkezéseinek rítusa különbözik az épületen kívüli sírokétól. Ezekben föld nem volt, viszont aránylag sok textilmaradvány került elő, ami a pannóniai temetkezésekben nem gyakori.
Dr. Tóth Endre megállapítása szerint az eltérő temetkezési rítus az eltemetettek társadalmi különbségéből adódik. A szokatlan formájú sírkápolnát egy keresztény közösség vezetői vagy papjai számára építhette. (1.)
Az előkerült különleges minőségű textilek is annak bizonyítékai, hogy az itt eltemetettek fontos személyiségek lehettek. Ezek a kápolna 33., 36., 39., 40., 41. és 53. számú sírjaiban voltak (1. ábra.) A textilleletek feldolgozását 1986-ban kezdtük meg. Dominique Loeding hamburgi restaurátor növendék közreműködésével 1988-ban fejeztük be a munkát. A textilek fosszilis állapotban maradtak meg, felületüket növénymaradványok, por borította, közéjük csontdarabkák keveredtek. A sírokból különböző finomságú lenvásznak, selyemdamaszt-töredékek valamint arany- és gyapjúfonallal mintázott, különleges minőségű selyemszövet került elő. Megmaradásuk nagyrészt annak köszönhető, hogy át voltak itatva a testek mumifikálásához használt tömjénnel és fenyőgyantával. (2. ábra, diagram.) Ezek az anyagok egyrészt megóvták őket a tetem bomlásakor keletkező káros hatásoktól, ugyanakkor viszont összetapasztva, átitatva az egymáson több rétegben elhelyezkedő textileket, sok esetben lehetetlenné teszik azok vizsgálatát (2.) A balzsamozást a világ csaknem minden részén alkalmazták a helyi ismereteknek megfelelően. A módszer alapja az a megfigyelés, hogy bizonyos anyagok pl. a nátriumklorid, képesek megakadályozni a rothadást. Általában a zsigeri részek és az agyvelő eltávolítása után a belső részeket gyantával, vagy gyantával átitatott vászoncsíkokkal töltötték ki, majd a tetem nátronfürdőbe került. A múmiák bandázsában nagy mennyiségű konyhasót tudtak kimutatni. (3.) A vászoncsíkok nagy valószínűséggel erre a célra készített szövetekből származnak (4.) Vissza