Európa Szálló

Fülszöveg

Ki ne emlékezne az 1989-es decemberi bukaresti eseményekre, a "bányászjárásra", az Egyetem téren szervezett diákellenállásra, a marosvásárhelyi eseményekre és az azt követő ellentmondásos időszakra. Az Európa Szálló az első olyan regény, amely egy emigráns francia-román író szemszögéből rakja össze a romániai változások nehezen egymáshoz illeszkedő elemeit. Dumitru Tepeneagnak 1973-ban politikai okok miatt el kellett hagynia hazáját. Párizsban telepedett le, jelenleg is ott él. Ő az egyetlen román író, akit a diktátor 1975-ben, saját kézjegyével ellátott elnöki rendelettel fosztott meg állampolgárságától. Páratlanul gazdag életműve francia, román és német nyelven jelent meg. A francia kritika - Alain Robbe-Grillet és Robert Pinget mellett - a modern regény egyik megújítójának tartja.
A szerző 1989 decembere végén egy francia segélyszállítmánnyal érkezik Bukarestbe és három évtized után ismét szembesül a "román valósággal". Ennek hatására újra románul kezd írni. Így született meg regénytrilógiája - Európa Szálló (1996), Pont des Arts (1998) és Máramaros (2001) -, a kilencvenes évekbeli romániai és európai változások krónikája. A regényekben sajátosan ötvöződik az onirizmus és realizmus, a barokk képiség és a pikareszk, az irónia és önirónia, a különféle narrációs kísérlet és a napi politika. Az Európa Szálló kényelmetlen regény. Szerzője kegyetlenül őszinte az írással, önmagával és honfitársaival szemben, mintha folyton kiteregetné a kártyáit, hogy mi is részesei legyünk az alkotás folyamatának. A regény német fordítása több kiadást ért meg. Vissza