Dinnyetermesztés

Fülszöveg

"A Dinnye a Magyarnál nem nagy Újság, esméri még a gyermek is, tudják is temreszteni mindenütt, de enni is" (Weszelszky Antal, 1798).
Kertészeti szerepe egyedülálló: ZÖLDSÉG-ként termesztik, GYÜMÖLCS-ként fogyasztják. Termesztési hagyományai is igen sajátosak, s talán egyetlen olyan növényfaj sem ismert hazánkban, amelyhez annyi "megrögzött" - de jórészt még ma is élő - népi szokás, szólás kötődik, mint a dinnyéhez. Mindebből számos technológiai tisztázatlanság is következik, amelyre Lippai János is utal Posoni kert c. könyvében (1664):
"...Az, mint hogy a vetésben sem tartanak minnyájan egy üdőt, mert némellyek Húsvét előtt két héttel, némellyek Nagy héten vetik, ha az üdő és hidegek engedik. Némellyek Sz. György nap-tájban, legutolszor Sz. Gothárd napján... Az magot is különb-különb féle áztatással akarják némellyek ápolgatni, ki téjbe áztattya harmad napig... némellyek édes borba... vagy mézes vízben, némellyek a téglát porrá törik, s arra mézes vizet töltenek, abban átattyák, hogy édesebb légyen a dinnye..."
Nagy elődöket idéztünk, igazolva a dinnye nagy múltját. Ahhoz azonban, hgoy Weszelszky kétszáz évvel ezelőtti megállapítása ma is érvényes lehessen, sajnos a hagyományoktól el kell szakadnunk, élnünk kell korunk termesztési lehetőségeivel, így a dinnye nemcsak alkalmi különlegesség, hanem mindennapi csemege lehet asztalunkon. Vissza