Dinoszauruszvadászok

Fülszöveg

1812-ben egy Lyme Regis-i asszony, Mary Anning Dorset sziklái alatt ismeretlen teremtmény csontvázára bukkant. Figyelemre méltó felfedezése egy olyan kutatási folyamatot indított el, amely arra a különös eltemetett világra irányult, amelyről azt feltételezték, hogy már az özönvíz előtt is létezett. Az oxvfordi egyetem excentrikus természettudósa, William Buckland tiszteletes lelkesen vetette bele magtá a fosszíliák tanulmányozásába, hogy bebizonyítsa a Biblia leírásainak pontosságát. Eközben egy másik természetkutató, Gideon Mantell hatalmas csontokra lelt egy sussexi kőfejtőben. MEgszállottan fogott hozzá a múlt kutatásába. Rájött, hogy az ősidőkben olyan lények éltek, amelyek a húszméteres magasságot is elérhették. Mantelt kezdetben gorombán elutasították a tudományos körök, ő azonban mindent kockára tett annak érdekében, hogy bemutassa a hüllők letűnt világát úgy, ahogyan az az ő képzeletében élt. Ám Buckland és Mantell minden erőfeszítése ellenére a király, a miniszterelnök és az arisztokrácia által pártfogolt kitűnő anatómus, Richard Owen aratta le a dinoszauruszok felfedezésének babérjait. Fortély, politikai cselszövés és zseniális szakmai éleslátás révén az ambícizóus sebészgyakornok a társadalmi ranglétra legmagasabb fokára jutott és ő vált híressé arról, hogy elnevezte a kihalt állatokat. A Dinoszauruszvadászok című írásában Deborah Cadbury újra életre kelti a Mantellé s Owen közötti keserű viszályt, amely egyiküket a kétségbeesésbe hajszolta, a másiknak pedig elvitathatatlan nemzetközi elismerést hozott. Mindketten azért küzdöttek, hogy egy olyan új tudományt hozzanak létre, amely örökre megváltoztatja az ember felfogását a világegyetemben elfoglalt helyéről, és napfényre hozza azt a történelem előtti kort, amely különösebb és döbbenetesebb volt mindannál, amit bárki valaha is el tudott képzelni. Vissza