Szilfákalja utca

Fülszöveg

A szoboszlóiaknak a Szilfákalja utca azt jelenti, amit a debrecenieknek a Piac utca, a fővárosiaknak az Andrássy út, mint Adynak Párizsban a Szent Mihály útja. Ahogy a Szilfákalja változott, úgy változott a város. Tükre, kirakata, lelke és talán szelleme is ^ Szoboszlónak a Szilfákalja. Persze csak a szoboszlói ember számára. A csilFogás, a fényűzés, a luxus a fürdőnegyed kiváltásága, az üdülők, a bárok, a pavilonok, a zene, a tánc, a szerelem, a mámor színtere. Többnyire az idegen, a nem szoboszlói ember rándul ki ebbe a világba, nekik időleges és átmeneti élmény, pedig ez a világ állandó, várja, hívja, csábítja az embert. Míg a Szilfákalja csak a jómód szimbóluma lett üzleteivel, vendéglátó helyiségeivel.
Sokan vagyunk, akik nyári délutánokon és estéken otthagytuk ifjúságunkat a Szilfákalján, az összeboruló szilfák árnyékában, amikor a fürdőnegyednek se híre, se hamva nem volt, amikor még nem volt ennyire cifra a világ. Nem volt mit elveszítenünk az álmainkon kívül. Bár akkor... Tovább

Fülszöveg

A szoboszlóiaknak a Szilfákalja utca azt jelenti, amit a debrecenieknek a Piac utca, a fővárosiaknak az Andrássy út, mint Adynak Párizsban a Szent Mihály útja. Ahogy a Szilfákalja változott, úgy változott a város. Tükre, kirakata, lelke és talán szelleme is ^ Szoboszlónak a Szilfákalja. Persze csak a szoboszlói ember számára. A csilFogás, a fényűzés, a luxus a fürdőnegyed kiváltásága, az üdülők, a bárok, a pavilonok, a zene, a tánc, a szerelem, a mámor színtere. Többnyire az idegen, a nem szoboszlói ember rándul ki ebbe a világba, nekik időleges és átmeneti élmény, pedig ez a világ állandó, várja, hívja, csábítja az embert. Míg a Szilfákalja csak a jómód szimbóluma lett üzleteivel, vendéglátó helyiségeivel.
Sokan vagyunk, akik nyári délutánokon és estéken otthagytuk ifjúságunkat a Szilfákalján, az összeboruló szilfák árnyékában, amikor a fürdőnegyednek se híre, se hamva nem volt, amikor még nem volt ennyire cifra a világ. Nem volt mit elveszítenünk az álmainkon kívül. Bár akkor még az álmaink is szerények voltak, szerény világhoz szerény álmok, képzetek, vágyak párosultak. Nekem mégis az emberi létezés egyik csodája ez az időszak, felejthetetlen, mert maga volt az ifjúság, a megismételhetetlen, az egyszeri ifjúság, amire csak akkor emlékezünk igazán, amikor már elmúlt. A Szilfákalja itt marad nekünk a maradandóság, az öröklét szívet dobogtató szimbólumaként. Vissza