Ex Lex '97

Előszó

A magyarországi rendszerváltással a felnőttoktatási intézmények túlélése elsőrangú és egyben igen nehéz feladattá vált. A munka céljai és funkciói megváltoztak, a pénzügyi bázis keskenyebbé vált, a pedagógiai és gazdasági cselekvésnek új követelményekhez és növekvő továbbképzési piachoz kellett alkalmazkodnia. Minél közvetlenebbül kamatoztathatók a továbbképzés révén megszerzett ismeretek és készségek szakmai szempontból, annál nagyobb volt - és ez napjainkban is igaz - annak a valószínűsége, hogy a képzési kínálatokat ténylegesen elfogadják, még akkor is, ha viszonylag sok pénzbe kerülnek.
Ma már megállapíthatjuk, hogy sok intézmény túlélte ezt az időszakot, és ezzel egyidejűleg sok új intézmény is létrejött, amelyek képesek a belátható időn belül aligha csökkenő képzési kereslet kielégítésére. Legalábbis a nagyobb városokban fedezhetők fel a sokrétű probléma mellett pozitív fejlődési tendenciák is. Megállapítható, hogy a mindenütt jelenlévő művelődési házak mellett a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat egyesületei (TIT), a nyelviskolák és számítógépes tréningközpontok, valamint nagy számban előforduló, általában kisebb civil szervezetek tevékenykednek az általános és szakmai, a politikai és kulturális felnőttképzés különböző szegmenseiben. Az intézmények kialakították a számukra mindenkor adekvát programkínálatokat, azok prezentációs módszereit a reklám- és PR-tevékenységben, a marketing és menedzsment valóságközeli formáit. Ezzel egyidejűleg nyitottak további, ezekhez csatlakozó tevékenységi területek irányába mutató innovációs lépések és - elsősorban ha nyereségesen működtethetők - intézményi újítások előtt. Ennyit általános áttekintésként és a helyzet nagy vonalakban történő ábrázolásaként. Lényegesen nehezebbé válik a dolgunk, ha az intézményekkel és a bennük dolgozó személyekkel kapcsolatban specifikusabb kijelentéseket kívánunk tenni. Az empirikusan alátámasztott tudás csekély, gyakran teljes mértékben hiányoznak a statisztikai alapok, illetve használhatatlanok, mivel már régen elöregedtek. Ez is összefügg az átalakulás időszakával. A régi követelmények és az alkalmazandó társadalomtudományi kategóriák és elméletek előtt álló, időközben megvetett előjelek a megváltozott viszonyok között már nemigen voltak használhatók és alkalmazhatók. Amíg ezeket újakkal sikerül pótolni, még időt vesz igénybe - legalábbis a képzés és a nevelés területén. Ezen túlmutatóan: a rendszerváltás alatt és után kinek is lett volna ideje és pénze a kutatásokra? Az intézmények közötti munkamegosztást, hogy kinek is kell a kutatást és az oktatást végeznie - az egyetemeknek és főiskoláknak, a Tudományos Akadémiának és/vagy más kutatási és képzési helyeknek - a továbbiakban tisztázni kell, és a gyakorlatban meg is kell valósítani. Mindenesetre mindeddig a felnőttoktatáson belül a kutatásra igen kevés figyelmet fordítottak. Csak lassan indul meg a változás. Vissza