Dirádó

Fülszöveg

Évekkel ezelőtt valaki kölcsön kérte tólem a Babits összegyűjtött verseit. Nem részletezendő körülmények l<özött elveszítette a jóember. Amikor már biztos lehettem benne, hogy sohasem fogja pótolni a szívemhez nőtt, még egyetemista koromban vásárolt könyvet, útba ejtettem a legközelebbi antikváriumot, ahol szerencsémre megtaláltam ugyanannak a kiadásnak egy példányát. Harminc évesen is gyű-retlenül, tisztán, jelzőszalagostul kínálkozott kézbe. Örömittasan vittem haza. Mivel akkor már hetek óta egy sort sem olvastam a felöltője ujjába gyakran belegabalyodó poéta doctustól, mohón újra olvasni kezdtem: „légy könnyű, mint a hab s a felhő, mint a madár, a halál, a szél az."; - „a multak kövét érted-é csiholni mint kovát?"; - „Babylon ha erre volna, nemde bomlott cimbalomként lenne hangolt lelked ?" A finom papfrú, sötétkék borítójú, elegáns kötetben az antikvárius ceruzával tüntette föl az árat - nem radíroztam ki. Ezen kfvül egyetlen kézírásos bejegyzés volt benne, a... Tovább

Fülszöveg

Évekkel ezelőtt valaki kölcsön kérte tólem a Babits összegyűjtött verseit. Nem részletezendő körülmények l<özött elveszítette a jóember. Amikor már biztos lehettem benne, hogy sohasem fogja pótolni a szívemhez nőtt, még egyetemista koromban vásárolt könyvet, útba ejtettem a legközelebbi antikváriumot, ahol szerencsémre megtaláltam ugyanannak a kiadásnak egy példányát. Harminc évesen is gyű-retlenül, tisztán, jelzőszalagostul kínálkozott kézbe. Örömittasan vittem haza. Mivel akkor már hetek óta egy sort sem olvastam a felöltője ujjába gyakran belegabalyodó poéta doctustól, mohón újra olvasni kezdtem: „légy könnyű, mint a hab s a felhő, mint a madár, a halál, a szél az."; - „a multak kövét érted-é csiholni mint kovát?"; - „Babylon ha erre volna, nemde bomlott cimbalomként lenne hangolt lelked ?" A finom papfrú, sötétkék borítójú, elegáns kötetben az antikvárius ceruzával tüntette föl az árat - nem radíroztam ki. Ezen kfvül egyetlen kézírásos bejegyzés volt benne, a tizenhatodik oldalon a kötet korábbi gazdája a Tüzek cfmu vers első sorában, alighanem töltőtollal, áthúzott egy számára furcsa szót. Azóta is ott látható a „javítás". Ma már szinte közhely: végül is Költő és Olvasó bizonyos értelemben együtt hozzák létre a verset. (Ki, hogyan, miért és hol rontja el - ez az aranymosó titka: „mert maga még sosem ölt!".) Engem szüntelenül erre az együtt-re és még-re figyelmeztet a DIRÁDÓ.
Vissza