Disraeli élete

Előszó

Részlet a kötetből:

Két nemzedék.

Ezerkétszázkilencvenben, Mindenszentek napján I. Eduárd angol király előzte Angliából a zsidókat, akiket addig ott csak megtűrtek. Ez az esemény a kereszteshadjáratok idején történt. Minden községben szerzetesek prédikáltak a hitetlenek ellen. Az emberek kereszteshadjáratot követeltek az országon belül is. Körülbelül tizenhatezer zsidó hagyta el Angliát. A király ragaszkodott ahhoz, hogy békén távozhassanak, senki se bántalmazza őket és parancsát, úgy ahogy, teljesítették is. Egyetlen hajóskapitány akadt, aki zsidó utasait kitette egy zátonyra a tenger közepén s így szólt hozzájuk: «Most pedig hívjátok Mózest segítségül» és fölszedte horgonyát. Néhány tucat zsidó így a hullámok martaléka lett, de viszont a hajóskapitányt fölakasztották.
Azok a száműzöttek, akik megmenekültek a tengertől és a tengerészektől, Franciaországban találtak menedéket. De nem sokáig. 1306-ban Szép Fülöp francia király megszorult és elhatározta, hogy elveszi a zsidók vagyonát és Spanyolország felé űzi őket, Spanyolországban két évszázadon át békét élveztek a zsidók, de aztán kigyúltak a máglyák és úgy látszott, hogy ez a szerencsétlen nép, minthogy máshol nem talál menedéket, végre teljesen kipusztul. De az üldözések nem voltak jól megszervezve. Abban a percben, amikor a zsidók számára lehetetlen lett Spanyolország, a velencei köztársaság, Amsterdam és újból Franciaország szívesen látta őket. Angliában is a reformáció, amely a Biblia olvasását terjesztette, csaknem rokonszenves érdeklődést tudott kelteni irányukban. A puritánok zsidó neveket vettek föl. Vissza