Disznótoros

Fülszöveg

Kóstolót küldünk a következő lapokon - méghozzá az igazit. Azazhogy a disznótorost. Az ételét, italát előszeretettel kínáló magyar ember tartása szerinti valódi kóstolót, ami hurkakolbászos, szármás, friss húsos mivoltával különbözik minden másfélétől. Merthogy nem pár falat, "félfogra való" az éppen soros süteményből, kalácsból, konyhánk különlegességéből, vagy maradék valamiféle ünnepi alkalomra terített asztalról - hanem magának az ünnepnek megosztása másokkal.
A magyar paraszti családban ugyanis a disznóvágás, ami (a kenyérrel együtt) az egész esztendőre alapétket biztosított; valóságos ünnep volt. Bizakodást kifejező, jókedvű, tréfálkozós ünnep, amit a rokonsággal, a barátokkal, a jó szomszédokkal illetett megosztani. Mindenekelőtt a fenséges étkeket felsorakoztató disznótoros vacsorán, illetve az annak alapanyagaiból küldött másnapi kóstolóval. Miben friss ízzel kínálódott minden - s éppen ezzel ettől volt különleges.
Ízeit felidézni, a disznótorok hagyományaival megfűszerezni - úgy véljük - maga is különleges. Ezért válogattunk össze ebbe a könyvecskébe réges-régi, na meg újabb kori disznótoros recepteket, "megspékelve" a jeles alkalom népszokásaival, a hozzájuk fűződő hiedelmekkel. AZ orjaleves, a disznófős kása, a toros paprikás, a hurka és a kolbász, a töltött káposzta, a disznófej savanyúan, a tepertős pogácsa, a hájas a fűszeres forralt bor, sok-sok egyéb finomsággal együtt kínálkozik a következő lapokról. (S nemcsak igazi disznótori elkészítésre...) Ínyenceknek, illetve a hagyományos ízeket, és az azokat variálni szeretőknek.
A disznótor ízei mellett annak színeivel; a magyar népi hagyománykincsből röviden ideidézve a disznóölési, feldolgozási "szertartásokat", az ünnepi lakomázás szokásait, tréfáit, csínytevéseit, a toros népséghez szóló kántáló versikéket. Azzal a biztatással, hogy:
"...Tizenkét disznónak elejét, hátulját,
Keresse meg benne, ki fülit, ki farkát!" Vissza