Diurnus

Előszó

A rendszerváltás első nemzedéke Diurnuson nőtt fel. Diurnus a magyarországi rendszerváltás jellegzetes jelensége, sokkal több, mint Bodor Pál nevű író, újságíró, közéleti személyiség. Ha volt jelentősége a szabad gondolatnak és a szabad szónak a nyolcvanas évek végén, akkor ennek jelentőségét a Diurnus-újságírás, a Diurnus-rovat adta.
Az olümposzi istenek megadták a depressziós, életével leszámolt, erdélyi kisebbségi sorból betegen és meggyötörten kikerült kicsiny emberkének, hogy valami óriásit, valami nagyot vigyen véghez a rendszerváltó években. Bodor Pál a maga újrakezdésével, észrevétlen egy ország, az erdélyi és a magyar kisember újrakezdésének jelképévé vált. Befedett minket szürke és kopár ködével a kései Kádár-kor, ránk telepedett könyörtelen őrületével, elmegyógyintézeti hidegével a Ceausescu-világ, s akkor e világok más-más reménytelenségében. Diurnus írni kezdett. Naponta kicsinke kenyérszeletet, egy almát, találkozó kézfogást, fohászt, meleg semmiséget, fanyarul ártatlan tréfát, szomszédoló anekdótát adott a Magyar Nemzet olvasóinak.
Diurnus példát mutatott arra, hogyan kell áttörni nemcsak a közöny, az érdektelenség és az írástudatlanság vastag falát, hanem arra is, hogy kell az ezerarcú közönségnek írni. A magyar képzelet kevésbé kötött képhez és szöveghez, inkább kapcsolódik a meséhez, a történethez, a helyzethez. Diurnus apró, fontos tényeket történetekben írt meg. Látjuk magunk előtt, ahogy önmagán és helyzetén töpreng, csetléssel és botlással járkálva. a homo kadaricus, a kádári kisember világában. Inkább volt ezekben az írásokban szamáron baktató Sancho Panza, mint soványka lován elől járó Don Quijote. Vissza