Délmagyarország 1990. május 20.

Előszó

Részlet:
Nem sokkal a Pozsgay-típusú választások után egy korán őszülő szegedi újságíró szót kért a Parlamentben, és sokak megrökönyödésére arra intette a nemzet önjelölt vezetőit, hogy okosabban bánjanak a nagyberuházásokkal. A Népszabadság tudósításából teljesen hiányzik a felszólalás lényege, csupán egyetlen momentumot jegyeznek föl: Király Zoltán sürgette, hogy az állami és pártvezetők gyakrabban nyilatkozzanak az országot érintő nagyobb kérdésekről a nyilvánosság előtt. Talán nem véletlen, hogy ezt az egyetlen mozzanatot ragadta meg a sajtóirányítás akkori helyettes vezetője, fölfedezvén Király renitens gondolataiban a tervszerűsíthető elemeket. 1985. november 21-én a Tájékoztatási Hivatal e vezetője levélben biztosította nézetei azonosságáról a szegedi képviselőt. Az állami sajtóvicecézár azt írta, hogy a hivatal kiemelt feladatának tekinti, sőt szorgalmazza, hogy az állami és más vezetők minél gyakrabban közvetlen tájékoztatást adjanak, s ennek szervezésével foglalkozva a sajtóállam-igazgatóság tájékoztatási tervet készít.
A levélben foglalt abnormitást tetézi a jobb felső sarokba ütött-őrület: SZIGORÚAN TITKOS!
Na ja, legyinthetünk ma már többpártrendszerű mosollyal, s legföljebb csak homályló képeket idézünk azokról az időkről, amikor a terv volt a szentség a hadikommunizmus egyéb kegyelmei előtt. A remélhetőleg végleg idejétmúlt társadalmi és politikai rendszert nem véletlenül nevezem hadikommunizmusnak, hiszen a szocializmus kifejezést a történelem egy másik formációra tartogatja. Vissza