Futballizmus (dedikált példány)

Fülszöveg

Dlusztus Imre (39) írt könyvet a nagy hullámokat vert szegedi orvosperről (Balogh Tamással: A hipofízis-ügy, 1987), a Bős-Nagymaros problémáról (Vízlépcsőd,)1988), a demokrácia kiteljesedéséről (A nép borítékolt szava, 1988), egy távoli országról (Fölpróbáltam Amerikát, 1994) és egy megtámadott emberről (Barcs Sándor, 1997). Most azért fogott a könyvírásba újra, hogy elmondhassa: a labdarúgás minden másnál - vallásoknál, politikai berendezkedéseknél, gazdasági formációknál - kiterjedtebb valóság.
Ezt azért tartja fontosnak hangsúlyozni, mert az ország egyik legjelentősebb utánpótlás műhelye, a Tisza Volán-MÉH Focisuli elnökhelyetteseként évek óta küzd a futballt körülvevő értetlenség, butaság, tartózkodás és fölkészületlenség ellen. Szerinte a labdarúgás gyógyír a gyerekeinkre leselkedő veszélyek megelőzésére és hatékony eszköz a társadalomba való beilleszkedésre is. A futball prevenció és szocializáció. Ráadásul üzlet is.
Illik hát megismerni. A könyv foglalkozik a labdarúgás gazdasági, társadalmi és politikai vetületeivel. Közöl eddig be nem mutatott adatokat és összefüggéseket, például az 1954-es elbukott vb-vel, vagy a jugoszlávoktól elszenvedett 1-12 hátterével kapcsolatban.
A szerző egyébiránt a szegedi Délmagyarország című napilap főszerkesztője, a kiadóvállalat ügyvezető igazgatója, a Csongrád Megyei labdarúgó szövetség elnöke, a Magyar Labdarúgó Szövetség utánpótlás bizottságának tagja és a Magyar Sportújságíró Szövetség alelnöke.
Újságírói munkásságát 1998-ban Táncsics-díjjal ismerték el. Vissza