Boxer tölgyfalevéllel

Előszó

ISMERKEDÉSEK

Egy néni árulta a fagylaltot a Flotta-áruház melletti sarkon. Már éppen venni akartam egy adagot, mert beleillett volna a szerepembe, de eszembe jutott, hogy ragacsos lesz a kezem tőle. Cipőm talpa beleragad az aszfaltba. A szálloda bejáratánál levő nagy utcai hőmérő 31 fokot mulatott. "Pordus Szálló" - olvastam és beléptem az ajtón.
Az előcsarnok sötét és hűvös volt. Minden oszlop lábánál dézsás pálma zöldellt. A távoli sarokban zöld ernyős lámpa világított: az ügyelete? tisztviselő tanyája. Végigkocogtam rézsút az előcsarnokon, bőröndömért letettem a padlóra, s rákönyököltem a pufira.
- Nincs helyünk - szólt unottan a pult túlsó oldalán ülő nő Elővettem a személyi igazolványomat és felnyitottam előtte.
- Nem telefonáltak ide a komszomol városi bizottságától?
- Neve? - nézett, bele a személyimbe.
- Az enyém?
- Nem is a sarki rendőré!
- Ha jól tudom, Varakszin. Benne áll az igazolványomban.
Rámpillantott, de nem szólt semmit. Aztán beletúrt az asztalon bevet ő papírokba és odavetette felém:
- Stimmel, Varakszin.
Minden rendben. Míg a nő a bejelentőt kitöltötte, körülnéztem. Egy pasas a bőrfotelben terpeszkedve táskarádióját csavargatta. "I am fond of you, ta-tarara - óbégatta a rekedtes hang. - I am fond of you, tatara." A falon Ajvazovszkíj Kilencedik hullám című festményének a másolata függött. A tomboló tenger egy tál zöldségsalátára emlékeztetett.
- Mennyi ideig marad?
- Legszívesebben örökre itt maradnék. Csak hát, tudja, m elfoglaltságom... - Én komolyan kérdeztem - húzta fel az orrát az adminisztrátornő. - Otthon viccelődjön. Ez itt hivatalos hely.
- Elnézést. Én mindig viccelek. Egyelőre írjon be két hetet. Ezalatt falán elintézem a dolgomat...
- Öregem, neked pár nap alatt kell elintézned mindent - gondoltam. Vissza