Szent István Archikon '88-'08

Előszó

1987 karácsonya után, az évenként szertartásosan megünnepelt Schéner-születésnapon, január kilencedikén, az akkor megnyíló Szent István-évben különleges és aktuális vállalkozásba kezdtünk a festőművésszel. Szellemi életünk kiválóságaitól egy csokorba gyűjtöttem kötetnyi véleményüket, kézzel írott szövegeiket államalkotó első szent királyunkról. Weöres Sándor talán utolsó kézírását rögzíti például a kötet, és szerepel irodalmunk nem egy már távozott klasszikus nagyságának véleménye. Schéner Mihály rajzai és mellettük, egyházi személyiségek, valamint történészek, írók, költők, zeneszerzők, művészet- és irodalomtörténészek kéziratos virágai különleges színpompát nyújtva, az egymást kiegészítő vélemények összhangzatával szimbolizálták egy nép jogfolytonosságát és megújulási készségét, egy új évezred küszöbén. Megjelenése óta húsz év telt el, ami történelmi léptékkel mérve nem nagy idő. De nemzetünk életében felvirágzást hozhatott volna. A haza újjászületését, keresztény értékek alapján. Akkor elgondolkodtatónak szántuk a magyar értelmiségnek a várható változások küszöbén. De mára sem maradt csak dokumentum, hanem államalapító Szent királyunk halála 970. évfordulóján, Nagyboldogasszony ünnepén ma is felemelően meggondolkoztató és tanulságos. Hiszen István törvényhozása szigorú és igazságos volt, törvényeinek megtartatását a király hatalma országszerte biztosítani tudta, s így ennek a jogbiztonságnak köszönhetően Európa minden részéből megindult a bevándorlás, megtalálhatták itt boldogságukat és boldogulásuk helyét a legkülönbözőbb foglalkozásúak, vallásúak, és nemzetiségűek.
Magyarország független monarchia lett a bizánci és német császárság között, mint a Német-Római Birodalom túlsó oldalán elterülő Franciaország. Ehhez a függetlenséghez ragaszkodott igen kitartóan Szent László királyunk is okos politikájával, hangoztatva az István szentté avatását kérő dokumentumokban, hogy szent elődje az országot és magát „az örökszűz boldog istenszülő Mária" védelmébe ajánlotta. Boldogasszonyanyánk, égi nagy Pátrónánk pedig soha nem feledkezik meg Magyarországról, édes hazánkról, hiszen címerünk kettős keresztje fia keresztjének darabját tartalmazza a legenda szerint, s az ezredévi szenvedés, Krisztus halálában való részesedés magában hordja a feltámadás reményét is.
Ilyen reményteli szívvel, az Istenbe vetett hitből fakadó, felebarátainkért cselekvő szeretettel forgassuk a hasonmás kiadású könyvet.
Dobos Marianne Vissza