"Tiszta kéz, és feddhetetlen szív!"

Előszó

Amint a kötet címe, a „tiszta kéz és feddhetetlen szív," úgy a benne található írások is a 23. zsoltár fenti kérdésére válaszolnak.
Hogy „ki mehet föl az Úr hegyére, ki állhat meg az ő szent hegyén?" - örök kérdés. Az ÚT kérdése ez, melyet be kell járnunk életünk folyamán. Ez az út nem mérhető kilométerekben. Belül, belső tájakon zarándokolva, belső történéseket átélve járjuk. Mindenki keresi az utat. Keresi és választ, ha akar, ha nem, ha tudja, ha nem. S noha szabadságunkban áll különféle utakat választanunk életünk leéléséhez, az fontos kérdés, rátalálunk-e az igazira, az ÚTRA, mely vezet is valahová? Rátalálunk-e arra, aki azt mondta, „Én vagyok az Út az Igazság és az Élet"?
Vannak, akik úgy gondolják, nekik kell mindent újra meg- és feltalálniuk. Ez azonban nem így van. Jártak előttünk mások, és vannak tapasztalataik. Természetesen jogunk van elutasítani az előző generációk válaszait, ahogy ezt Benedek pápa is írja (vö. Spe Salvi 24.), de ha igazán bölcsek vagyunk, tanulhatunk is elődeink tapasztalataiból. Küzdelmünket így is nekünk kell megvívnunk. S így nézve, nagyon is jó és hasznos, ha látjuk, mi volt az előttünk járók számára fontos, sarkalatos, és ha megismerjük tapasztalataik legalább egy részét? Kelemen Didák és XVI. Benedek pápa? Talán furcsának tűnik egy kötetben a bajor teológus, a mai pápa és a XVIII. századi, székely góbé minorita. Egy közelmúltbeli élményem értette meg velem, hogy kerülhetnek egy könyvbe. A szentírás magyarázatával tudományosan foglalkozó ismerősömnek mutattam meg a szintén XVIII. századi ferences, Telek József egyik prédikációját, és a tudós számára a régi prédikációt olvasva vált érthetővé a modern ószövetségi exegézis egyik kérdése. Pontosan így segíthet bennünket - egyik a másik jobb megértésében - Kelemen Didák, és XVI. Benedek pápa. Hiszen „minden írástudó, aki járatos a mennyek országáról szóló tanításban, olyan mint egy családapa, aki kincseiből régit és újat vesz elő." Vissza