Fülszöveg
Tanulmányaiban és esszéiben a szerző azt a tételt kívánja szemléltetni és bizonyítani, hogy saját nemzetünk történelmi s főként művelődéstörténeti fejlődését úgy érthetjük meg igazán, ha félrevezető előítéletek nélkül tárjuk fel a párhuzamokat, esetenként - okaikkal együtt - a különbségeket is, amelyek a szomszéd nemzetek fejlődésében meghatározóan érvényesültek. Ám lehetséges-e az elfogulatlan értékelés? Lehet-e a másik nép javait úgy látni, ahogy a sajátjainkat?; a magunkéit pedig úgy, ahogy a másik nép fia látja őket?
Igen - véli a szerző -, de csakis humanista megközelítéssel. Ezért élesen elhatárolja a humanista ember szellemi és erkölcsi magatartását attól, amely a másik véglet követőjét, a nacionalista embert jellemzi. Míg ugyanis a humanista megértési szándékkal közeledik a másik nemzetnek még a túlzásaihoz is, főképp pedig igyekszik megszeretni, élvezni és csodálni értékeit, a nacionalistának - anélkül persze, hogy ismerné vagy ismerni akarná őket - csak lenéző szava,...
Tovább Fülszöveg
Tanulmányaiban és esszéiben a szerző azt a tételt kívánja szemléltetni és bizonyítani, hogy saját nemzetünk történelmi s főként művelődéstörténeti fejlődését úgy érthetjük meg igazán, ha félrevezető előítéletek nélkül tárjuk fel a párhuzamokat, esetenként - okaikkal együtt - a különbségeket is, amelyek a szomszéd nemzetek fejlődésében meghatározóan érvényesültek. Ám lehetséges-e az elfogulatlan értékelés? Lehet-e a másik nép javait úgy látni, ahogy a sajátjainkat?; a magunkéit pedig úgy, ahogy a másik nép fia látja őket?
Igen - véli a szerző -, de csakis humanista megközelítéssel. Ezért élesen elhatárolja a humanista ember szellemi és erkölcsi magatartását attól, amely a másik véglet követőjét, a nacionalista embert jellemzi. Míg ugyanis a humanista megértési szándékkal közeledik a másik nemzetnek még a túlzásaihoz is, főképp pedig igyekszik megszeretni, élvezni és csodálni értékeit, a nacionalistának - anélkül persze, hogy ismerné vagy ismerni akarná őket - csak lenéző szava, megvető gesztusa, elutasító indulata van irányukban. E könyv írója, miként hasonló tárgyú előző műveiben is, azon munkálkodik, hogy a jellemzett humanista magatartás a mi sokszorosan meggyötört térségünkben egyre inkább lehessen tudatformáló hatású.
Ezzel függ össze térségünknek az a jellegzetessége is, hogy itt a szellemi emberek gyakran vállalnak irányító közéleti, politikusi szerepet. Az ennek folytán nemegyszer keletkező félreértések, összeütközések tanulságait a szerző főként Masaryk életművének elemzésével mutatja be, külön vizsgálat tárgyává téve a filozófus-elnök koronként változó felfogását a bonyolultnak ítélt "magyar kérdésekről".
Vissza