Dobozba zárt múzsa

Fülszöveg

A pillanat megörökítésének ősi vágya csupán a közelmúltban, 19. század folyamán vált valósággá, először az állókép, majd a hang, ezt követően a mozgókép rögzítésével. Sőt, az első - igaz, még tökéletlen - hangosfilm is e korszak terméke.
A szerző rövid összefoglaló munkája a hang- és képrögzítés történetét dogozza fel a kezdetektől napjainkig, kiemelten kezelve az egykori Felső-Magyarországon, elsősorban a magyarok által lakott területeken, különösen a Pozsonyban és Kassán tevékenykedő fényképészek, filmesek, rádiósok és tévések szerepét kultúrtörténetünk e különös színterén.
Civilizációnk felnőtté válásának idején, a hellenisztikus korban a főisten, Zeusz lányai, a múzsák ihlették maradandó alkotásokra a szabad művészetek, közöttük a tudomány művelőit, akiknek védnöke a könyvünk címlapján látható Urania volt.
A könyv címében szereplő doboz arra utal, hogyan sikerült az évezredes álmot, az emberi arc és hang "konzerválását" , dobozba zárását megoldani. Egyben azt is jelzi, hogy az elmúlt másfél száz évben ugyan a felismerhetetlenségig megváltoztak a műszaki eszközök, rögzítési eljárások, a lényeg, a doboz maradt: a kamera, később a filmfelvevő, majd a rádió és a televízókészülék formájában. De egyaránt érvényes ez az általuk közvetített, rögzített hang és kép tárolására is: egykor üveglemezeket, majd fonográfhengereket, hanglemezeket, később filmeket zárt, legújabban képkazettákat zár a doboz magába, hogy a rögzített jelent évtizedekkel később is bármikor megidézhessük. Átadva az örökkévalóságnak a múló pillanatot, az alkotó és gondolkodó ember hasonmását. Vissza