Dobpergés Rancasért

Előszó

Ez a könyv egy magányos harc kétségbeejtően valóságos krónikája: 1950 és 1962 között a Közép-Andokban néhány isten háta mögötti kis falu lakossága vívta; e falvak csak azoknak az egységeknek katonai térképén szerepeltek, amelyek fölperzselték őket. Könyvemben csaknem minden elem valóságos: a szereplők neve, a büntettek sorozata, az árulás és ezeknek az embereknek a nagysága.
Héctor Chacón, a Bagolyszemű tizenöt éve az Amazonas vidéki őserdőben, a sepai fogházban sínylődik. A csendőrségi posztokon még ma is mutogatják Agapito Robles tarka poncsóját. Yanacochában egy borús délutánon hiába kerestem Púpos Remigio sírját. Fermín Espinozáról nálam többet mondhatna az a golyó, amely a Huallaga hídján leterítette. Montenegro doktor, aki harminc éve az elsőfokú bíróság elnöke, továbbra is a yanahuancai főtéren korzózik. Marruecos ezredes azóta tábornoki csillagot kapott. A „Cerro de Pasco Corporation", amelynek érdeke úgy kívánta, hogy három új temető jöjjön létre a környéken, legutóbbi mérlegében huszonötmillió dollár hasznot mutatott ki. A könyv inkább nevezhető a szemtanú vallomásának, mint regénynek. A fényképanyag, amely külön kötetben jelenik meg, valamint a magnetofontekercsek azt tanúsítják, hogy a könyvemben leírt sok borzalom meg sem közelíti a valóságot. Bizonyos tényeket, időrendi sorrendjüket és néhány nevet mégis kénytelen voltam megváltoztatni, hogy az igazakat megóvjam az igazságszolgáltatástól. M. S. Vissza