Dogmatika I.

Előszó

A DOGMATIKA a keresztény hitigazságokat megvilágító és azoknak rendszerét bemutató teológiai tudomány. A dogmatika tárgya az Egyház hite, ezért a katolikus teológia központi része.
A hitigazságokat görög eredetű kifejezéssel dogmáknak mondjuk. A szó eredetileg, a keresztény ókor beszélt nyelvében, véleményt, állásfoglalást, tantételt és rendelkezést jelentett. Lukács evangéliumában Augusztusz császár rendeletet (dogmát) bocsájtott ki a római birodalom lakosainak összeírására (Lk. 2,1). A filozófiában az egyes mesterek vagy irányzatok sajátos tantételeit jelölték ezzel a szóval, így volt pl. Platon dogmája, Plotinosz dogmája stb. A dogma kifejezést megtaláljuk már az ősegyház szóhasználatában, a jeruzsálemi zsinat határozatát ezzel a szóval jelölik (Ap. Csel. 17,7), a késői páli levelekben Krisztus rendeleteit (Ef. 2,15), követelményeit (Kol. 2,14); ez a néhány előfordulási hely arra mutat, hogy a dogma szó a zsidó-keresztény szóhasználatban még az "életszabály" kifejezésre szolgált. A kereszténység első három évszázadában - az egyetemes zsinatok előtti időkben - egy-egy egyházíró hitbeli állásfoglalását mondották dogmának, még az eretnekekét is: Kallixtusz (pápa) dogmája, Hippolütosz dogmája vagy Novaciánusz dogmája stb. A IV. század után az egyházi szóhasználatban egyre kizárólagosabban lefoglalják ez a kifejezést a zsinatok, főként az egyetemes zsinatok döntéseinek és határozatainak jelölésére. Vissza