Dogmatika IV.

Előszó

Istennek nincs más misztériuma csak Krisztus (Szet Ágoston, Ep. 187,34). Istennek Fia, a mi Urunk Jézus Krisztus mérhetetlen szeretetében azzá lett, ami mi vagyunk, hogy miket azzá tegyen, ami ő maga (Szent Ireneusz AH V. Praef.). Isten őt, aki bűnt nem ismert, érettünk bűnné tette, hogy mi benne Isten igazsága legyünk (2Kor 5, 21). Általa utunk nyílt az Atyához (vö: Jn 14,6). Az egyházatyák ezt az isten és ember között megvalósult teljes életközösség létrejöttét a csodáltos csere (admirabile commercium) kifejezéssel illeték.
Krisztus megtestesülése, értünk adott élete és emberi természetünk isteni dicsőségébe emelése igazolja és hitelesíti, hogy ez volt Isten terve az emberrel. Megnyugtató érzés számunkra, hogy Isten terve mindenképpen valóra válik, a Mindenható akaratát semmi sem hiúsíthatja meg. Isten Krisztusban a világot akarja üdvözíteni, vagyis Isten a maga szeretetvonzalmát mindenkire sugározza; isteni fényét árazstja jókra és gonoszokra egyaránt (vö: Mt 5,45). Nem lehetnek ennek emberi korlátai. Bár Üdözítő a történelem egy pontján jelent meg, az üdvösségre szóló meghívást mindekori tanítványainak egészen emberi munkálkodásán keresztül tárja a világ elé, mégsem mondhatjuk belőle kirekesztettnek azokat, akik nem hallhatták a róla szóló igehirdetést, mert korábban éltek mint ő a történelembe lépett, vagy mert a tanítványok misszionálása nem jutott el hozzájuk; - de még azokat sem tarthatjuk kirekesztetteknek, akik az üdvösséget meghamisítottan hirdették, nemegyszer úgy, hogy azt még maga a Mester sem vallaná azt magáénak. Vissza