DOK '79

Előszó

Azt hiszem ide most valami nagyon megkapó és meglepő, újszerű és bölcs megállapítás illene, netán egy ismeretlen Engels vagy Lunacsarszkij idézet, vagy szerénykedő bejelentése annak, hogy megleltük a bölcsek kövét, szuperkorszakunk biztos sikerreceptjét arranézve, hogy mi kell egy érdekes és értékes, hasznos és látványos filmhez, mely ráadásul olcsó és kapós is.
Dehát nincs sem idézet sem eufória (sem recept), csak annak beismerése, hogy nincs még ezidőszerint sorbanállás a mégoly szépre sikeredett Horizont mozi előtt, legfeljebb a Filmmúzeumnál és nem vagyunk biztosak abban sem, hogy feltétlenül a régi „mesterművek" sugallják-e a táblás házak know-how-ját, (hogy még egy fogalmat kapjunk a közgazdaságtudománytól).
Állunk a mozi előtt, kikandikálunk a vászon mögül figyelni, bejönnek-e a nézők, a gag-ek, az elrejtett poénok, és ott jönnek-e be ahol szeretnénk? Híján vagyunk tudományos elemzéseknek, gyakran már a statisztikákat is unjuk. Hát még a jósokat. Mert ki gondolta volna, hogy a Mérföldkövekre oly sok levél érkezik a nézőktől, hogy újra sugározzák, hogy a Halottlátót már első, keskeny standard formájában többen látják, mint bármelyik (!) magyar játékfilmet hónapok alatt, hogy a Kilencedik emelet nem csábít kábítószerre, sőt prevenciót hordoz celluloidtestében, akár az Ide-oda a propagandisták önelégültségért, a Halálosztók a terroristák felismerésére és az öregasszonyok tiszteletére tanít a Két elhatározás, sőt - ki hitte volna 1978-ban a játékfilmek rangelsőjének sorolják be művészeti nívódíj tekintetében.
Valami tehát megkezdődött, 18 dokumentumfilmből 6 olyan lett, amit érdemes vállalni, ami különösen figyelemreméltó. Ezeknek közöljük forgatókönyvét. Vissza