Buda kézművesei 1828-ban

Előszó

Részlet a könyvből:
"Buda a 18. század végén - a népesség számát tekintve - az ország második legnagyobb városa volt. Lakosságának száma 1777-ben 22 019 fő, 1787-ben - az első népszámlálás idején - 23 919 őt ért el, és csak a 29 153 fős Debrecen múlta felül. Azonban a fejlődés fokozatosan lelassult. a 19. század elején Esztergommal, Győrrel, Egerrel együtt Buda már a kevésbé gyarapodó városok közé tartozott. Ebben az időben legjobban az alföldi városok népessége növekedett. Ezek a városok azonban a mezőgazdasági árutermelés fejlődésének köszönhették gyarapodásukat, míg Buda a lassúbb fejlődés ellenére is megőrizte városias jellegét. A kormányszékek Budára költözésével a városban élő arisztokraták és hivatalnokok létszáma megnőtt, új lakóházaik, az egymás után emelkedő középületek - mindenekelőtt a Várban - növelték a város színvonalát, Buda lakinak a szőlőművelés jó megélhetési lehetőséget biztosított. A város szőlőtermelő lakossága, amely a 19. század elején már erősen szétaprózódott szőlőbirtokkal rendelkezett, vagy napszámos munkából élt, főként a Tabánban telepedett le. A Gellérthegy oldalába épült városrész 1810-ben leégett. Újjáépítése után sem a város, sem az itteni lakosság nem fordított gondot fejlesztésére. A hegyvidékkel határos Krisztinaváros fejlődését a nyaralónegyedek kialakulása segítette. Nemcsak a budai, hanem a gazdag pesti polgárok és építettek nyaralókat e városrészben. A 19. század elején a növekvő kereskedelmi forgalom elsősorban Viziváros és Országút fejlődését segítette elő. Országúton 1809-1836 között 86 telken épült új ház, vizivárosban megtelepedtek a kisebb-nagyobb üzemek. (pl. 1808-ban Thoma József bőrgyára, 1813-ban a Boscony Károly-féle selyemgyár.) 1827-ben a város lakossága 28 748 fő volt. Ez a következőképpen oszlott el az egyes városrészek között: Vár - 3832; Viziváros - 9058; Tabán - 5656; Országút - 3475; Újlak - 4227; Krisztinaváros - 2500.
Hátráltatta Buda fejlődését Pest közelsége. A növekvő testvérváros nemcsak a piaci lehetőségeket szívta el, hanem a szőlőtermelésből felszabaduló munkaerőt is. A Pest árnyékában fejlődő városban sokkal később alakulhattak ki a kapitalista ipari termelés feltételei, amit a mezőgazdaság felé fordulás lehetősége egyébként is korlátozott. 1787-ben 1098 önálló kézművest írtak össze a városban, majd számuk 1828-ra 1315-re növekedett. Pesten ezalatt 975-ről 2833-ra nőtt az iparosok száma." Vissza