A szentelési szertartások

Fülszöveg

A II. Vatikáni Zsinat Liturgikus konstitúciójának szellemében az Egyház a zsinatot követő időszakban sorra megújította a szentség-kiszolgáltatás addigi formáit. II. János Pál pápa rendelte el Ritus ordinatum kezdetű dekrétumával az ordinációk szertartáskönyvének kiadását. A javított szertartáskönyvben sok változtatás van a zsinat utáni első kiadáshoz (1968. VI. 19.) viszonyítva. A változtatás nyilvánvaló oka az, hogy a megújított és végleges szertartásban egyházunk tanítóhivatala jobban kifejezésre akarta juttatni a II. Vatikánum tanítását az egyházi rend szentségéről és az ordo három fokozatának egymáshoz való viszonyáról.
A diakónus, a pap és a püspökszentelésre minden érdekelt, a szentelő főpásztor, a szentelendők, sőt még a rokonok és barátok is készülnek. A szentelendők megismerik a szentelési szertartás szerkezetét, főbb részeit és az egyes liturgikus jelképek jelentését és jelentőségét. Elterjedt szokás, hogy a jelöltek a szentelés előtt az asszisztenciával együtt szentelési próbát is tartanak. Remélhetőleg ez a magyarázatokkal ellátott szertartáskönyv jó szolgálatot tesz majd a szentelendőknek. Reményeim szerint segíti őket a méltó és gyümölcsöző szentségfelvételben.
A szerző az Egri Hittudományi Főiskolán a dogmatika és az ökumenizmus tanára. 1977-ben szentelték pappá. Teológiai doktori diplomát a budapesti Hittudományi Akadémián szerzett, majd két évig folytatott szentségtani-liturgikus teológiai tanulmányokat a római Szent Anzelm Egyetemen, ahol szaklicenciátust szerzett. 1981 óta tanít Egerben, 1992-től a hittanár szak tanszékvezetője. Rendszeresen jelennek meg tanulmányai a Teológia, a JEL, a Vigilia és a Távlatok folyóiratban.
Eddig megjelent művei:
Az ókeresztény egyház liturgiája, JEL Könyvkiadó, 2001.
Bevezetés az ökumenizmusba, JEL Könyvkiadó, 2002.
A liturgia teológiája, JEL Könyvkiadó, 2002. Vissza