Pestmegye Trianon után I-II.

Előszó

Részlet:

Tizesztendő...
Irta: Agorasztó Tivadar, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye nyugalmazott alispánja.

A legnagyobb magyar, Széchenyi István, a Magyar Játékszinről irott munkáját Pestvármegye rendeinek ajánlotta. Az ajánlást egy meleg előhang követte, az előhang arról a szerencséről szólott, amely a vármegyének rendeit érte azáltal, hogy a Gondviselés hivatottakká tette arra, hogy alkossanak. És a vármegyének rendei alkottak is. Nemcsak az alkotmányunknak voltak védőbástyái, hanem szociális, kulturális és közgazdasági téren is vitték a vezető szerepet a vármegyék között. Hogy csak egy néhány alkotásra rámutassak, megemlitem a Nemzeti Szinházat, a vakok budapesti országos intézetét, a Pesti Hazai Első Takarékpénztárat, az Országos Központi Hitelszövetkezetet, melynek csirája a Pestvármegyei Hitelszövetkezet volt.
Ez a konzervativ, de amellett alkotó szellem vezette a későbbi nemzedékeket is és áthatja a tisztviselőnek a lelkét már akkor, amikor a vármegye szolgálatába lép. De ez a nagy mult a mai nemzedékre kötelezettségeket is ró. A vármegye közönsége tudatában is van ennek. Nincsen olyan nemes gondolat, amely itt visszhangra nem találna. Nemcsak elgondolni, hanem a gondolatot valóra váltani törekszik a vármegye közönsége. A nagy világégést és a gyászos időket követő tiz év alatt minden törekvésünk arra irányult, hogy a csonkává tett országot alkotó polgárságot testileg, lelkileg és anyagilag erőssé tegyük. Vissza