Kipufogó '94

Fülszöveg

Kedves Olvasó!
Feltámadt hát a tetszhalott KIPUFOGÓ 3 éves mély álmából. Talán éppen az utolsó pillanatban, hisz mi vagyunk az utolsó évfolyam, akik láttunk még megjelenni KIPUFOGÓT '90 tavaszán.
Folytatjuk a régi hagyományokat, felelevenítünk sok régi sikeres rovatot. Büszkék vagyunk erre a lapra, mert bizonyítja, hogy nem csupa tehetetlen ember jár a Karra.
Megpróbáltuk az elmúlt 5..8 év történéseit, bolondságait, tétovaságait, viszontagságait visszaadni a lapokon. Utolsó diákságként a szépre (a kevéssé fájdalmasra) emlékezni. A Diploma előtt még egyszer beleéltük magunkat az egyetemista időkbe, hiszen pár hónap múlva számunkra mindez kérlelhetetlenül emlékké válik.
Azonban, mivel nem glóriával a fejünk felett, nem az IBM, a GM és a SONY cég első embereként, nem miniszterként, de még csak nem is Eldorádó felkent királyaként távozunk az egyetemről az ÉLETbe, ezért szükségünk van ezekre az emlékekre, örökre velünk maradnak.
Ha még van kedved ennyi melankólikus gondolat után továbblapozni, hát ne késlekedj, elvégre mégis csak a vidámság jellemző ránk, ami a következő oldalakon vélhetően kiderül. Köszönjük mindenkinek az együtt töltött kellemes perceket, hiszen ez a magazin se jöhetett volna létre csak az évfolyamunk jóvoltából, kellett hozzá az a rrengeteg barát, akiket itt hagyunk, akiktől elválunk.
Kövesd hát végig velünk, mik is voltunk, mivé lettünk az évek során. Vissza