"Valaha kisüléssel fenyegető / erotikus töltéseket / indukáltunk egymásban. / Ma gerjesztjük egymás / neurózisát."
Aki így ír, az már átment néhány dolgon, azaz már nem igazán fiatal. Egy kissé fanyarul érzelmes, a múlt esetleges apróságain elmélázó és frissen fogalmazó lélek az aki így ír. Olyan, ki bízik még a spontaneitás / erejében. Kedvenc, sőt, úgyszólván egyetlen témája a szerelem, noha mostanában, a szerelmi líra "ritka madár". De aki így ír ezzel nem törődik. Nem törődik továbbá a műítészekkel és az ún. irodalmi élet kötelező penzumaival, csakis a saját feje után megy. Korszerűtlen jelenség, mondhatnánk, nem jellegzetes ezredvégi alkat. Sebaj. Néhányan mégis, komolyan vették, annyira, hogy rajzoltak is egy-egy sóhaj szerű futamához. Aki így ír, úgy látszik megérdemli ezt tőlük. Tőlünk is: figyelmet. Aki így ír: Dömötör László.
Tartalom
Metamorfózis III 6
Nem múlik semmi 7
Requiem 8
Ha 10
Vallomások I 11
Vallomások II 12
Vallomások III 14
Trükk 16
Metamorfózis I 17
A Senki 18
A falon túl 20
A rés 22
Még nem 23
Mi hárman 24
Perspektíva 26
Apám emléke 28
Mindenre készen 29
Jel nélkül 30
Nosztalgia 32
Irigylem azt... 33
Menedékül 34
A halva született gyermek 35
Utolsó kirándulás 36
Metamorfózis IV 38
Félúton 39
A megérintetlen kedves 40
Pierrot 42
Ha majd már 43
Szakításunk emlékére 44
Papírvirágok 45
Vonalak és színek 46
Újra nálad 47
Egy kis fizika 48
Ki vagy? 50
Szerelmes vers I 52
Kezedhez érve 53
Préselt virágok 54
Szerelmes vers II 55
Reggelek 56
Jövendölés 57
Hajnali erekció 58
Egyedül 60
Hópihe-álom 61
Magányos alkony 62
Kenyeret szegek 63
Te vagy az a lány 64
Az első mondat 66
Egészen egyszerű vágyak 68
