Előszó
Első felvonás.
(A király mulatókertje Aranjuezben)
1-ső jelenet. Carlos. Domingo.
Domingo.
Aranjuezi szép időnk lejárt,
Királyi fenség, ön csak nem vidul.
Itt lételünknek így mi...
Tovább
Előszó
Első felvonás.
(A király mulatókertje Aranjuezben)
1-ső jelenet. Carlos. Domingo.
Domingo.
Aranjuezi szép időnk lejárt,
Királyi fenség, ön csak nem vidul.
Itt lételünknek így mi haszna volt"?
El e rejtélyes némasággal, herceg,
Atyja szivének tárja fel szivét!
Hiszen fiának, egyetlen fiának
Nyugalmáért mit meg nem ád urunk?
(Carlos maga elé néz, hallgat.)
Maradt-e vágy fönn, melyet a nagy ég
Legkedvesebb fiától megtagad"?
A daliás Carlosnak oldalán,
Midőn fogadta a sok hódolást:
Én Toledo falánál ott valék.
Láttam: kezét csókolni mint siet,
Miként tolong előkelők hada.
Egy perc alatt, egyetlen bókolattal,
Miként borult eléje hat király.
Ott voltam, és az ifjú, büszke vér
Láttam miként vet lángot homlokán:
Király-tervektől keble mint dagad.
Vissza