Próbálja ki megújult, VILLÁMGYORS keresőnket!
A kosaram
0
MÉG
5000 Ft
a 5000Ft-os
szállítási
értékhatárig

Don Giovanni - Kalandozás a magyar művészet félmúltjában

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról
A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Előszó

Részlet a könyvből:

"(Leporello: Entro il sen, dalló spavento / palpitar il cor mi sento / Io non so che far, che dir.)
Mozart Don Giovannijának nyitányában, rögtön a kezdetén, van egy rész,... Tovább

Előszó

Részlet a könyvből:

"(Leporello: Entro il sen, dalló spavento / palpitar il cor mi sento / Io non so che far, che dir.)
Mozart Don Giovannijának nyitányában, rögtön a kezdetén, van egy rész, amelytől mindig megremeg az operahallgató: a felfelé törő kromatikus vonósszólamok négyszer egymás után kapaszkodnak fel, majd térnek vissza a mélybe. Ami utánuk következik, az még „csak" igazi színházi zene: a nézőtér illatos forrósága és a bársonyfüggönyök otthonos porszaga keveredik itt a zenei bevezetés izgatott, feszültséget és kíváncsiságot ébresztő hangjával. Azt a négy fel-le sikló, sötét színű zenei ívet azonban nem takarja el többé semmi, nem feledteti; mintha a bársonyokon, a levegőn, a föld titokzatos hasadékain át valami síri, föld alatti tartomány jeges levegője, a „kővendég" birodalmának rettenetes lehelete süvítene ki pillanatokra - borzongató előlegként - a nyitányból. És bár Leporello csak az utolsó jelenetben érzi úgy, hogy megdermed a rémülettől
(Ah, padron... io gelo... io manco),
az ember - akármi történjék is közben a felszínen - nem szabadulhat ettől a jeges fuvallattól. Ha nem ismernénk a történetet, akkor is megjósolná a zene, hogy a végén üresség tátong, szakadék, mely elnyel mindent. A vég - itt történik meg, és nem vigasztalás, hogy Donna Elvira majd kolostorba vonul, Zerlina és Masetto vacsorázni indul társaival, Leporello pedig új gazda után néz. Látszat csupán, hogy az élet folytatódik. A „kővendég" nemcsak Don Giovannit rántja magával a mélybe: pokolra száll, végérvényesen elsüllyed minden. Megmagyarázhatatlan, hogyan került egyszer csak elő Don Giovanninák ez a jeges és kárhozatos rétege, a nyitány említett helye, Donna Elvira áriáinak archaikus ítélethirdetése vagy a „kővendég" pokoli dörömbölése; honnan és miért hallatszott - képletesen és valóságosan is - éppen ez 1987 őszén? Válasz vagy nincs, vagy sokféle lehetséges; ha azonban körülnézünk, bármerre tekintünk abban a világban, amely körülvesz és bennünk él, be kell látnunk, hogy mindenfelé - mint valami földrengés nyomán - hasadékok, szakadékok nyílnak. Recseg, ropog az egész, az ember csontjait a fenyegető idegenség hidege járja át. Pár éve még lebegett fölöttünk valami derű; bölcs, vicces, ironikus, mindentudó lubickolás a századvégben; a túlélés halovány reménye." Vissza

Fülszöveg

A szerző, Kovalovszky Márta a magyar képzőművészet (és egyáltalán, a kortárs művészet) egyre erősebben érezhetővé váló lombhullató hangulatát és az ún. posztmodern korba átforduló zimankós előérzeteit rögzítette a szépírói eszközök és a kifogástalanul pontos művészettörténeti jellemzés mesteri alkalmazásával.

Az írás keretét Mozart Don Giovannijának balsejtelmes epizódjai adják, ezek az utalások és drámai beszúrások végigkísérik az elemzően részletező és nagy megjelenítő erővel írt művészettörténeti esszét, amelyben sorra megjelennek az 1960-as évek vége óta színre lépő magyar modernek - és posztmodernek. Kovalovszky finom eszközökkel érezteti ennek a művészeti hullámnak a radikalizmusát, harcos szellemét, és ugyanakkor azt a tagadhatatlan "neo" jelleget is (neo-avantgárd ...), amely egyebek közt a magyar modernek anakronisztikus helyzetével, viszonylagos elkésettségével is magyarázható.
Megvásárolható példányok
Állapotfotók
Don Giovanni - Kalandozás a magyar művészet félmúltjában Don Giovanni - Kalandozás a magyar művészet félmúltjában
Állapot:
1.680 ,-Ft
8 pont kapható
Kosárba