A Holtapa

Fülszöveg

Donald Barthelme rendhagyó regénye, A Holtapa, 1975-ben jelent meg. Az Apával való el- és leszámolás egyszerre humoros és melankolikus könyvében a városban ősidők óta elterülő, gigantikus apát temetnék, ha tudnák. Az abszurd kalandok sorát átélő, elszánt kis csapat a halál és hatalom vesztés ellen lázadozó, pukkancs óriást kötéllel kénytelen a fél országon át elvonszolni a sírig. A hétköznapi élet hordalékát nagy mítoszokkal ötvöző könyv a minket formáló intézményekről és ideológiákról mond - önmagát sem kímélő - kritikát. A konkrét helyszínekké és cselekménnyé varázsolt metaforák és mítoszok a hagyományos elbeszélésformák fellazítása és ellenállhatatlanul humoros hatásuk mellett, kemény társadalomkritikát is hordoznak.
A szökellő apa ritkaságnak számít, de fellelhető. Két szökellő apa, amennyiben egy szobában tartózkodik, balesetet okozhat Legjobb, ha odaláncoljuk őket két hatalmas teherautógumihoz - az egyiket elölről, a másikat hátulról rögzítsük - így aztán legfeljebb nyomorúságos kis ugrásokra lesznek képesek. Életük amúgy is ennyiből áll, és nem árt, ha, mintegy tükörbe nézve, megtekinthetik életük foglalatát öt percben: az ismétlődő, felfelé irányuló mozgást, amely, mondjuk ki, nem visz túl messzire. Az autógumik hiányában a szökellő apa csak nyűg és teher, sőt könnyen komoly veszélyforrássá is válhat. A probléma gyökere a becsvágy (nem kizárt, hogy ránk vonatkozó becsvágy, mely esetben a helyzet rosszabb, mint azt sejteni lehetett) és ez a gyökér nyitott májműtéttel távolítható el (mint tudjuk, a májban találjuk az alapvető nedveket). Van valami végtelenül szomorú a szökellő apában, sőt magában a szökellésben is. Én személy szerint szívesebben állok két lábbal a földön, amennyiben a talajt nem húzza ki a lábam alól a talajfúró apa. Ez utóbbi tarka színéről és főként ostorozhatatlan természetéről ismerszik meg. Vissza