Vadászkalandok vad tájakon

Előszó

Izgalmas vadásztörténetek

Mérsékelt világrészünk visszhangos, csendes erdőiben, virágos rétjein és folyópartjain bárki veszély nélkül sétálhat, andaloghat, akár éjjel, akár nappal, békén végezheti dolgát a szántóvető, legeltetheti nyáját a juhász, - nem fenyegeti semmi vész. Akárki bátran horgászhat a vízpartokon, ringatózhatik a hűs hullámok ölén, vagy leheveredhetik az erdők bársonyos mohszőnyegére, a rétek tarka virágai közé. A tropikus világrészek tájain, erdőiben s folyópartjain mindannyiszor az életével játszik és halálveszély környékezi mindenfelől, nemcsak künn a szabadban, de kunyhója védő fedele alatt, sőt még ágya párnái között is. Akár sétáiban, akár munkájában, mindig oly elővigyázónak, óvatosnak, körültekintőnek kell lennie, mint az indiánnak, aki fejbőrvadászatra indulva ellenségét akarja meglepni: vigyázni minden lépésre, minden hangra, minden bokorra és egész környezetére egyszerre és mindenfelé...
Anderson, a híres vadász és kutató, egy napon annyira tévesen számította ki idejét, hogy a rengetegben lepte meg az éjszaka, mielőtt hajójához érhetett volna. Az egyenlítői tartományokban nincs szürkület és alkony, hanem egyszerre sötétedik be és világosodik ki, minden átmenet nélkül.
«Oly sötét volt körülöttem, - beszéli, - hogy kinyújtott karomat sem láttam és ami helyzetemet még kétségbeejtőbbé tette, napközben ellődöztem minden töltényemet, így fegyverem nem ért többet egy botnál, ami pedig vajmi silány védelmi eszköz az erdők vadjai ellen. Átkozva könnyelműségemet, az erdőből a folyó partjához akartam jutni, ahonnan könnyen tájékozódhattam volna a hajócska irányában, melynek e tájon kellett reám várakoznia. Vissza