Donatello

Előszó

Jacob Burckhardt találó értékelése mind a mai napig érvényes. Monográfiák és lexikonok hangsúlyozzák, hogy Donatello alkotta meg az újkor első akt körplasztikáját, első lovasszobrát és első szabadon álló bronzcsoportját, ő alkalmazta először következetesen domborművön a perspektíva elméletileg kidolgozott szabályait és ő volt, aki megalkotta a dombormű új fajtáját, a festői hatású "rilievo schiacciato"-t is.
Ebben a tömör felsorolásban hatalmas, a szobrászat fejlődése szempontjából meghatározó teljesítmények rejlenek. Donatello mesterien oldotta meg kora művészetének problémáit és fogalmazta meg törekvéseit, amiben egyetlen utód sem múlta felül. Életműve megtermékenyítő hatással volt a kortárs művészetekre, útmutató a következő nemzedékek számára, egyenrangú és lényegileg rokon mindenekelőtt Michelangelóval, aki az ő szobraiban találta meg a "hősi-tragikus" ember típusának, a "terribilitá"-nak és a kifejezőerőnek, a drámai lendületnek és az erőteljes igazságnak, az "érzelmek felszabadításának és a mozgás sokoldalúságának" példaképét, és közvetlenül kapcsolódott hozzá. Mindkettőjük munkássága életük végéig fejlődött-alakult, s több generáció stílusirányzatait fogta át. Donatellónál ez az út a korai kőszobrok hősi-monumentális stílusától a padovai évek érett korszakáig, majd az egyéni veretű öregkori stílusig vezet, a római tartózkodást követő festői-dekoratív középső alkotófázison át, amelyben a klasszikus harmónia (Angyali üdvözlet-dombormű a Santa Crocéban) és a robbanó dinamika (Énekeskarzat puttófríze) egyaránt megtalálható. Vissza