Az orvosi ügyelet kézikönyve

Előszó

A könyv alapvetően a kezdő kórházi ügyeletes orvosnak íródott. Mindannyian emlékszünk első éjszakai ügyeleteink szorongással vegyes lelkesedésére - vagy lelkesedéssel vegyes szorongásaira? - amikor megpróbáltuk elgondolni, mi mindennel találkozhatunk reggelig. A szerzők igyekeztek a lehetséges sokféléből a legfontosabbakat kiemelni; ugyanakkor minél több háttérinformációt is nyújtani ahhoz, hogyan lehet és kell a beteg további sorsát egyengetni, előkészíteni a további kivizsgálást és kezelést. A fordítás alapja 1994-es kiadás. Az eredeti mű természetesen a német - a magyarral sok hasonlóságot mutató, de vele nem egyező - egészségügyi rendszerre épül, így a hazai, inkább szakterület-specifikus ügyeleti szemlélethez képest jóval holisztikusabb. Ez számos, itthon "átlagos'' ügyeleti szinten nem rutin beavatkozás részletezésén túl elsősorban a traumatológiai fejezetben ütközik ki: a hazai ügyeletes orvos - ha nem traumatológus - kivételképpen sem kerül abba a helyzetbe, amit a könyv e fejezete felvázol. A fordítás és szerkesztés során nem kívántuk kurtítani az anyagot, de a traumatológiai rész az egyéb szakterületek ügyeletes orvosának szemszögéből nézve bőven túlrészletezett. Egyébként a szerkezeti felépítés, tagolás igen logikus, az eligazodást, gyors keresést ideálisan segíti. Igen megszívlelendő egymondatos bölcsességeket is olvashatunk,amelyek okos önmérsékletre intik a diagnosztikus és terápiás tárház választékától elragadtatódni, és saját gyakorlatlanságát is feledni hajlamos kezdőt. Jóllehet a hazai gyakorlatban mindmáig jellemzően szakterületenként (osztályonként) szerveződik az ügyelet, a korábbiakhoz képest egyre terjed az, hogy a kórházban kevesebb az ügyeletes orvos, az ott lévők azonban több osztályért felelősek. Ekként a már említett "holiszticitás" ma hasznosíthatóbb, mint lett volna akár egy évtizeddel ezelőtt. Bár a könyv az intézeti ügyeletes orvosoknak íródott, bizonyos, hogy hasznát veszi az alapellátás "kijáró" ügyeletes orvosa is. Annak ellenére, hogy az ő körében adódó számos intézkedni valóra a könyv - érthető okokból - nem tér ki, a sürgős teendőkről írottak jó része a beteg lakásán, vagy az ügyeleti rendelőben is érvényes, igaz, szűkösebb eszközös és gyógyszeres háttér közepette, és közvetlen konzíliáriusi, illetve részben beavatkozási lehetőség nélkül. Felbukkan a fordításban a telefonügyeletes - ügyeletvezető - háttérügyeletes fogalma, amely a következőket takarhatja:
• Hagyományos, hogy az osztályvezető főorvos vagy helyettese telefoni konzultáció céljából legalább este egy ideig elérhető
• Osztályonként lehet behívható, ún. telefonügyeletes, aki szükség esetén rövid időn belül megjelenik
• Nagyobb osztályon több ügyeletes is lehet egyszerre, egyikük az ügyeletvezető;
• Máskor e névvel illethető az az ügyeletes kolléga, aki az egész kórház valamennyi osztály ügyeletesének felettese.
A fordítók és a szerkesztő arra törekedtek, hogy az eredeti kiadás megjelenése óta bekövetkezett jelentősebb változásokat legalább lábjegyzetként megjelenítsék; jóllehet biztosak abban, hogy ez nem sikerült maradéktalanul. Néhány helyen a lábjegyzet a könyv állításaival akár ellentétes is, a fordítók és a szerkesztő lelkiismerete azonban ezt a megoldást diktálta. Vissza