Fülszöveg
A könyv
Az életfa az örök fejlődés jelképe. Utal a születésre és halálra, a nappalok és éjszakák váltakozására, az évszakokra és az idő hármas (múlt, jelen, jövő) osztására egyaránt. Összefoglalja a világmindenség szféráit: a lombjai az eget súrolják, a törzse a tapintható földi valóság, a gyökerei pedig az alvilágig nyúlnak.
Ugyan, mit keresnének a fügék e misztikus óriáson? Bocsánat, .éppen én tettem oda őket, de az is lehet, hogy csak félreismertem a gyümölcseit. Mentségemre szolgáljon, hogy a jövőbe mutató ágak az arany égboltot ritkán bírják átszakítani, ilyenkor az ágak hétszer is meggörbülnek, s a jövő helyett fügét mutatnak annak, aki az ágak hegyén jár.
A füge tulajdonképpen egy hamis gyümölcs, mert virágok és magok együtt fejlődnek egy gimió-szerű vacok belsejében, s csak akkor válnak láthatóvá, ha felnyitjuk a friss fügét. Rejtegeti tehát a virágait, mintha csupán önmaga gyönyörűségére teremne. Mézes ízével oly sokakat megszédített, hogy régebben szükofántoszok,...
Tovább
Fülszöveg
A könyv
Az életfa az örök fejlődés jelképe. Utal a születésre és halálra, a nappalok és éjszakák váltakozására, az évszakokra és az idő hármas (múlt, jelen, jövő) osztására egyaránt. Összefoglalja a világmindenség szféráit: a lombjai az eget súrolják, a törzse a tapintható földi valóság, a gyökerei pedig az alvilágig nyúlnak.
Ugyan, mit keresnének a fügék e misztikus óriáson? Bocsánat, .éppen én tettem oda őket, de az is lehet, hogy csak félreismertem a gyümölcseit. Mentségemre szolgáljon, hogy a jövőbe mutató ágak az arany égboltot ritkán bírják átszakítani, ilyenkor az ágak hétszer is meggörbülnek, s a jövő helyett fügét mutatnak annak, aki az ágak hegyén jár.
A füge tulajdonképpen egy hamis gyümölcs, mert virágok és magok együtt fejlődnek egy gimió-szerű vacok belsejében, s csak akkor válnak láthatóvá, ha felnyitjuk a friss fügét. Rejtegeti tehát a virágait, mintha csupán önmaga gyönyörűségére teremne. Mézes ízével oly sokakat megszédített, hogy régebben szükofántoszok, azaz fügemutatók őrizték és leplezték le azokat, akik lopni szándékoztak a szent fákról.
Jómagam most egyszerre vagyok tolvaj és szükofántosz. Lopok valamit az életfáról, de ahelyett, hogy csendben majszolgatnám, nem bírom tartani a szám, és gyorsan fügét mutatok. Tudom, ez egy picit felelőtlenség, mert olykor nem vagyok biztos benne, hogy mi a hamis, és mi az igaz gyümölcs. őszinteségem így tudatlanságomból fakadóan korlátolt, de szándékom tiszta: úgy teszem eléd a tálat, hogy kedvedre válogathass.
Vissza