Dosztojevszkij

Előszó

Részlet a könyvből:

Szakállas, kövér Zeus hahotájától kékre derült ég; fekete árnyat elébe csipkéző ciprusok; légies női testszínű oszlopok; fehéren szikrázó nagy kőlapokból tágas tér; napsütés; tarka tömeg. Görög agora a világbíró római császárságban.
Itt három finom, előkelő úr, régi bölcselkedő haszontalanságok nyilaival lyuggatja a bizonytalan jövő fátylát; ott, a ciprusok alatt egy öreg, nevető filozófus enyeleg kislány csókjain; amott, zsidók kövezik Stephanast, ama Paulus társát, ki Tarsusból jött megváltoztatnia a törvényt, a Jézustól kapott jó hírrel ajakán...
S nem véletlenül fut tollam alá ez a mese, Anatole France-é. A mai idők agoráján ott sétál s régi idők haszontalanul szép bölcselkedéseivel géppuskázza a bizonytalan jövő fekete kárpitját. Mondhatnám: jelképe mindazoknak, akik ma a művész és a tudós tollával, ecsetjével, vésőjével, szellemességeivel és okosságával, kémcsövével és elméleteivel a meglevőből, a multból akarják fölfakasztani a jövőt. A szépért rajongók ezek, akiket hajdan "filozófus"-nak tiszteltek, az entellektüellnek csúfolnak.
Ezek: egyik csoportja azoknak a millióknak, akik kikapcsolták magukat az állam katonái és politikai, közigazgatási eszközeivel az emberiségért munkálkodók hivatalos seregéből, amelynek fáradozásait a nagyon is nyilvánvaló bajok megjavítására elégtelennek tartják. Vissza