Európa színpadán

Előszó

A Magyarok pusztulása könyvem olvasói közül többen szememre vetették, hogy az - miként a valóság - a bennünket ért tengernyi bánat és pusztulás fölsorolásával lehangoló érzést, szomorú hangulatot áraszt annak ellenére, hogy az a magyarok okulása és feltámadása reményében és szolgálatában készült. Nagypéntek nélkül nincs feltámadás. A magyar történelem fénylő korszaka, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc százötven éves, - valamint a magyar állam megalakulásának ezeréves évfordulója tájékán azonban még a gondolatát is el kell oszlatnunk annak, hogy a mi múltunk csak örömtelen szenvedés lett volna. Erről szó sincs. A mi történelmünk eredményekben, sikerekben, dicsőségben, jó példákban olyan gazdag, hogy nekünk nincs szükségünk valótlan koholmányok tényként tálalásával büszkélkednünk. Nekünk elegendő a múltunkat olyannak mondanunk, amilyen a valóságban volt, mert az gyönyörű volt. Koszorús költőnk segít ezt fölidéznünk:
Járjatok be minden földet,
Melyet Isten megteremtett,
S nem akadtok bizonyára
A magyar nemzet párjára.
(Petőfi Sándor)
Ezt bizony kár lenne elhallgatnunk. Nekünk nincs jogunk túlzottan szerénykednünk, mert ezzel igazságtalanok lennénk önmagunk iránt. De miért is kellene nekünk a múltunkat megtagadnunk? Nem kérkedünk, de szégyellnivalónk sincs. Nem tartjuk magunkat többnek más népnél, de kevesebbnek se... Vissza