Egyház és történelem

Előszó

Az egyházat történelmében legkönnyebb sebezni. Mert az Egyház történelme a krisztusi gondolatoknak s intézményeknek az emberek által s az emberekben való bemutatkozása. Az emberek pedig nagyon kevés kivétellel gyarlók és semmiféle isteni igéret nem szavatolja, hogy nemcsak gyarlók nem lesznek az Egyház szolgái és árulók is nem furakodnak be a Krisztus országának hivatalos képviselői közé. A rövidlátó szemlélő ilyenkor gyorsan kész az ítélettel: az Egyházat azonosítja az előtérben álló emberekkel. A nagy értékeket, amelyek sohasem oly szembeszökők, mint a hibák, a lélekformáló erőket s nemesítő hatásokat a felületes szem szinte észre sem veszi. Ezért volt az egyházellenes propagandának mindig kedvelt fogása: az egyháztörténelemből keresgetni össze, ami emberit, gyarlót, esendőt az Egyház képviselőin találhatott.
Viszont mélyebbenjáró elmék előtt éppen a történelem az Egyház legékesebbenszóló védője. Először azért, mert alaposabb odafigyeléssel egyszerre felfedezik, hogy az Egyház ellenségeinek munkája éppen ezen a téren többnyire vakmerő szemfényvesztés. A reformáció óta divat és tendencia az Egyház történetének meghamisítása. A legkonokabbul ismételgetett történelmi vádak, melyeket az Egyház ellen emelnek és terjesztenek, a lelkiismeretes történelmi kutatás világánál vajmi gyakran bizonyulnak közönséges történelmi hazugságoknak (Johanna nőpápa, inkvizíció, gályarabok stb.). Másodszor, mert komoly emberi gyarlóságok az Egyház történelmében indirekte éppen az Egyház isteni jellegének újabb bizonyítékai... Vissza