Élet sodrában

Előszó

A tanulás az emberi élet legfőbb alappillére. Az élet értelme: az önfejlődés, az önfejlesztés, az önkibontakozás. Nem csak a jó pap tanul holtig, de minden ember is, csakhogy míg az egyik tudatosan veszi kézbe sorsa irányítását, a másik spontánul sodródik az árral, az élet tengerében. Ezért embertársaink egy része igyekszik józanul elfogadni életük eseményeit - felismerve, hogy nem az a döntő, mi történik velünk, hanem hogy hogyan dolgozzuk fel azokat -, a másik része, pedig a kiismerhetetlen sorsnak tulajdonítja kudarcait.
Valljuk be őszintén, melyikünket nem foglalkoztat az a gondolat, hogy az életnek nevezett csodálatos nagy kalandban, vajon milyen szereposztásban lesz részünk. Hogyan készüljünk fel erre a szerepre és kik, milyen talentummal megáldott személyek rendezik majd sorsunkat? Mi az, amit elvállaljunk és mi az, amit visszautasítsunk ezen a sokszor kiismerhetetlen színpadon. Sorsunk, életpályánk tervezésénél miben hallgassunk másokra, és döntéseinkben mennyire támaszkodjunk racionalitásunkra és érzelmi sugallatainkra?
Az elmúlt években, a médiákban egyre többet hallani, olvasni horoszkópokról, a jövőképek előrevetítéséről. Az emberekben mind jobban erősödik az ismeretlen ismertté tételének a vágya. Kérdés, hogy ez miből fakad? Annyi bizonyos, hogy a hirtelen megváltozott társadalmi környezet, a munkaerőpiac sokszor könyörtelen játékszabályainak nem kikristályosodott volta az embert új kihívások elé állítja. Szerencsére egyre több szakkönyv jelenik meg az önismeret, a viselkedési kultúra, a társas kapcsolatok szabályszerűségeiről, az etikai normák fontosságáról. Vissza